Az imént részesévé váltam az idegen helyen szarás munkahelyi epizódjának. Én játszottam a betolakodót. Amikor benyitottam a budiba, a negyedik fülkében ücsörgő lány épp befejezte a pisilést, és, gondolom, látott volna hozzá a munkához, ha nem érkezem. Mivel művelt és tapasztalt vagyok a témában, nagyon gyorsan felmértem a helyzetet, és derűsen, kedvtelve, szórakozottan zártam magamra az első budi ajtaját. Nem siettem. Pisilés közben figyeltem, hátha hallok elfojtott, szorongó mozdulatokról árulkodó hangokat, kényelmetlen testhelyzet-változtatásokat. Alighanem néhányat azonosítottam is, ezért még kevésbé siettem, amikor felálltam és elkezdtem begombolni a nadrágomat. Dudorásztam is egy kicsit, hogy még inkább bosszantsam a szerencsétlent, aki verítékben úszhat már a negyedik fülkében. Mikor végül muszáj voltam kinyitni a fülke ajtaját és rövid úton elhagyni a tett helyszínét, mentő ötlet juttot eszembe. Mi lenne, ha leguggolnék megnézni az illető cipőjét, hogy később azonosíthassam. Úgyis hiányzik a fosos lány az előző munkahelyemről, az ő történetét majd egy másik alkalommal írom meg. Tehát rendkívül megörültem találékonyságomnak, és el is kezdtem leguggolni, hogy felderítsem, ki a negyedik fülke kulamanója, amikor hallottam, hogy valaki bejött a külső ajtón.
Épp csak annyi időm volt, hogy hirtelen felálljak, és pont egymásba fussunk a másik lánnyal, aki viszont, azt hiszem, semmit nem vett észre. Sajnálom, hogy pont nem sikerült kilesnem az árulkodó pár cipőt, de kárpótlólag az némiképp mulattat, hogy a lánynak mégegy pisilést ki kellett húznia, mielőtt nyugalomban lefektetheti a kábeleket a negyedik fülkében.
Utolsó kommentek