Miután rájöttem, hogy nemcsak saját magam, de embertárasim számára sem vagyok képes elviselhetően boldogtalannak lenni, visszabújtam az odvamba és itt is maradok. Megtanultam egy második fél, illetve egy egész Mozart-darabot a hétvégén faterom zongoráján, kivettem két napra a vendégszobát, és a cicával aludtam, mint régen, és fogok ma éjjel is. Olvastam, tűzforró fürdőt vettem (utóbbi kettőt egy időben), nyomtunk pár kört az öcséimmel az oldtimer játékok királyával, az egykori kedvenc Scorch-csal, és a sors kedves fintoraként az utóbbi két órában Bridget Jones-t nézek a tévében, miközben letorrenteztem Mozart összes valaha zongorára és zongorára és hegedűre írt darabjainak a kottáját. Délután locsoltam az új minitujákat, amiket faterom ültetett a frissen fűmaggal bevetett kert szélére, és fényképeztem a cicákokat miután felszáradt.

Ilyenek lettek:

Beszéltem jó öreg Anthony barátommal a ködös szigetről, akihez a tavalyi vizitem elmaradt, és felvetettem neki, mi lenne, ha a nyáron meglátogatnám egy hétre, netán kettőre. Kurvaaranyos volt, "I'm relaxed" - mondja mindig, ami annyit jelent, hogy csinálok amit akarok, bármikor szívesen fogad. Ah, kint kéne ragadni. Ebben az országban úgyis lassan elfogynak azok a pasik, akik szóba állnak velem.