...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

mak és európa kiadó


2010.11.05. 11:29 | annagramma | 3 komment

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Schumann C-dúr fantáziájának (op. 17) harmadik tételében a bevezető két moduláció egyszerűen állandóan erre a számra emlékeztet: 

 

Én amúgy mindig azt gondoltam, hogy ilyen a szerelem. Azt hiszem, ma is azt gondolom. 

Amúgy a Schumannt a vécépumpanyelő Kempff egész jól adja, ahogy T. Á. tanult, most már jövendőbeli exkollégám mondaná. De azért mégis csak Richtert teszem be, mert ő sajnos még Kempffnél is jobban adja. Egy pillanatra meg is sajnáltam az öreg Kempffet. Milyen szörnyű lehet, ha valóban jó vagy -- de valaki mégis mindig jobb nálad. Lényegében el is felejtheted az egészet. Így érezheti magát egy prio 2-es megszakítás is.

Mondok valamit. Megesett a szívem, és gondoltam, mégis  Kempffet teszem be. Hát vajon megtaláltam? Most mondjátok meg. Kempff besértődött. Úgyhogy Kempff részemről nyelegesse tovább a vécépumát. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr212425470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.07.31. 19:14:42

Mondom én, hogy rokonlélek vagy. Ha Schumann, akkor Kempff nálam is. Noha valójában sem Schumannért nem vagyok annyira oda (rám nagyon depresszív hatással van), sem Kempffért.

Ennek ellenére, várom Schumann kottázását is. Te meg tudod érteni ezt az oximoront?

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2011.07.31. 19:36:41

Nem kell megértenem: magától értetődik. :-) Bár én ambivalenciának nevezném.
Legfőképp azt hiányolom az emberekből, hogy elfogadják az ellentmondásokat másokban és magukban... hogy néha csinálok olyat, ami fáj nekem, vagy másnak. Hogy néha szeretek valamit, amiről magam is azt gondolom, hogy ócska. Hogy néha mondok olyat, amit nem is akartam. És így tovább..

Én Schumannt azért hallgatok, mert depresszív hatással van (kicsit Schuberttel rokonítom, azt hiszem). Különben amit olvastam róla, az alapján literálisan földreszállt angyal volt, nem csodálom, hogy ennyi jósággal a szívében becsavarodott, és nagy mázli, hogy itthagyta nekünk ötvonalakon...

tnsnames.ora 2011.07.31. 19:47:44

:o))

Schubert számomra nem depresszív, hanem durván nagyon nehéz (például egyes kései zongoraszonátáiban, de még a közismert, közkedvelt Op.78-ban is). Ez a Op.78-as az, amit van aki 30 percen belül lerendez, és van aki akár 50 percig is nyújtja. Richter emlékezetes módon játssza, csak arra nem emlékszem most, hogy nagyon jól, vagy nagyon rosszul. :o)

Schumannál megvan az, hogy nagyon akart nagyon jó zongorista lenni,eszement trükköket talált ki technikája fejlesztésére, például kötéllel plafonra rögzített kézzel is gyakorolt, és végül lebénult a karja. Öngyilkosságközeli állapotba került, mint Beethoven a heilegenstadti végrendeléténél. Az avolt a szerencséje, hogy nagyszerű feleséget adott viszont neki a sors. A szomorúsága/tragédiája, végig ottkísért a zenéjében szerintem.

Címkék: richter nyuzik klasszik schumann hétköznapi makogás szeretnemszeret