...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

a szegény, szegény baba


2011.02.06. 23:22 | annagramma | komment

Ma az történt, hogy semmi extra. S kellő tapasztalat után az ember megtanulja, hogy a legjobb, ami történhet, az a semmi extra, mint ahogy messze a legkellemesebb tevékenység, amit fekvő helyzetben végezni lehet, az alvás.

Tegnap végül is nem mentem el a Pollack Mihály térre a Budapesti Vonósok és a csellóját oly erotikusan ringatni képes Fenyő László Haydn-estjére, de nem bánom, mert helyette sokkal jobb dolgom volt: a már említett semmi extra. Főztem például, vacsorát ráadásul, és filmet néztem, és az elmaradt hangverseny helyett pedig merítettem egy váratlant Haydn számomra eddig lényegében ismeretlen billentyűsirodalmából, amely után egyrészt újabb összegek kezdhetnek sorokba rendeződni a bankszámlámon egy amazon-tranzakcióra várva, valamint végképp jogosnak érzem a "méltatlanul mellőzött" jelzővel ellátni az öreg Haydnt. Gyakorlatilag majdnem sírtam a gyönyörűségtől, és lélekben már a ragyogó napfényes reggelben suhantam a bringámon a Haydn-zongoraszonáták kérlelhetetlen könnyűségével. És elfogott az a nem túl gyakori, végtelenül megnyugató érzés: hogy annyi, de annyi zene van még odakünn.

Hogy mást ne mondjak, ma például arra a több szempontból is meglehetősen szokatlan tényre léptem ki a délelőtti zuhany alól, hogy valaki rendkívül kellemes harmóniafűzért játszik a zongorámon. Ez már önmagában is elég lehet a boldogsághoz, ráadásul zenei oldalról nézve szintén sorolhatnók a semmi extra kategóriába: a kottatartón Csajkovszkij ifjúsági műveit (op. 39.) tartalmazó Peters-kiadvány figyelt, amit faterom exanyósa jóvoltálból és tévedéséből birtokolok, és a harmóniafűzér a beteg baba volt, és a baba temetése, amiket olyan meghatóan kedvesnek találtam, hogy végül hazavittem őket, és a családom a délután nagy részében a baba gyászindulóját volt kénytelen hallgatni. Ettől nem volt mindenki maradéktalanul boldog, de én igen.:-) Ezért most emlékezzünk meg a kedves babáról régi youtube-os forrásom, kúbus jóvoltából. 

A beteg baba:

 

S a baba temetése. 

 

Szívszorongatóan kedves énszerintem. Vajon az új baba ezek előtt, vagy ezek után? -- kérdezném, de inkább elteszem magam, rögtön azután, hogy álmatagon rámosolyogtam egy itthagyódott lila fogkefére. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr772643391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: nyuzik csajkovszkij klasszik hétköznapi makogás