...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

mit találtam


2011.08.12. 00:27 | annagramma | 1 komment

 Hová bújt, hol bújkál a BWV147-es kantáta?

 

Szerintem ott bújkál valahol a Menuhinban és a Gouldban. S egy még csak Steinway zongorában. 

Ezt örömére annak, hogy ma elmentem átvenni a jövő heti jegyeimet, és hirtelen megörömödve tapasztaltam a begereblyézett programfüzetekből, hogy végre mindjárt és megint ősz, és megint Barokk Fesztivál, és megint FUGA-koncertek, és megint müpábanemmenés, és még OIK-nyitvatartás is. Valamint helyette a héten, hosszas érlelődés után, megfontolásból elvetélt Nicknack bácsi nyári zenéi, Nicknack bácsi téli zenéi című posztnak, amit talán majd a szódabikarbóna elővesz télen a spájzból. És talán nem. 

A rézfaszú bagoly hamarosan átteszi egy időre székhelyét Kaposvárra, s talán helyszínileg is tudósít majd. És talán nem.
S őszig is: az augusztus egy jó hónap.  

És aki nem találta, nem paccsolta le, nem szúrta ki, mint Tesz-vesz város oldalain a gilisztát, annak itt bújik ki a továbbra is eszményi Weissenberg ujjaiból a BWV147-es kantáta. Erre már rá nem mondja még az én apám sem, hogy olyan, mintha gép játszaná. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr383147293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.08.14. 11:00:47

Na és a Jesu, Joy of Man's Desiring / Jesus bleibet meine Freude BWV147/10-es Weissenberges koráltétel-átirat zongora-jobbkéz (Bach korálkísérő-dallam/-motívum) avagy a zongora-balkéz (korál-dallam) "korrelál" (a struktúrán túl) a füledben/bensődben a nyitó linkeden lévő BWV 1017-ben a Gould-szólamban; vagy mindkettő?

Kicsit cirkalmas a kérdés, de talán érthető."A hard days night /Beatles/" után erre futotta tőlem.

Az első videó nagyon tanulságos: adva van Menuhin a maga tökéletes kiállásával, sallangmentes egyszerű mégis tökéletes és hiteles játékával. És adva van Gould, aki "vizuál-effektekkel" tuningolja a játékát. A néző meg elgondolkodhat, hogy ez segíti, jobbá teszi-e (ha igen, akkor mennyiben) az interpretációt.

/Gould egyébként Steinway és nem Steinway & Sons zongorán játszik, ezek szerint ez utóbbi akkoriban még nem volt).

Alexis Weissenbergnél, én mindig nagyon szerettem a zongorahangzást (az az LP-m, ami nevével fémjelzett, és Bach-átiratokat játszik rajta, fiatalon, pont erről a hangzásról emlékezetes örökbecsűen számomra: talán egyszer eljutok oda, hogy tudok majd feltenni YT-ra mintát a legjobbakbol csemegézve)
Ennél a videónál a forték viszont nagyon "metszően" szóltak az én fülemnek.

Címkék: nyuzik bach klasszik hétköznapi makogás