...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

menedékjog egy lemeznek


2011.09.19. 00:55 | annagramma | 3 komment

 Nem túl gyakran járok a Liszt boltba. Nincs rá különösebb okom, hogy ne járjak oda, ellenben az odajárás mellett volna több is (például hogy közvetlenül a Liszt Ferenc tér mellett, a Jókai téren található a legtörzsebb helyeim egyike), mégis, az élet úgy hozta, hogy számomra a zeneműbolt a kiskörúti Kodály zeneműbolt lett. Utólag magyarázhatnám elég racionális érvvel, a nagyobb kínálattól kezdve a több fényig, amiért érdemesebb oda menni, de valójában amiért odajárok, az a megszokás. Az indokolatlan és felülírhatatlan érzelmi kötődés, amiért az ember sárga vécépapírt vásárol, amiért a Bernhard-kötetek régebbi fordításait szereti, és amiért a Kodály boltban vásárol, ha zeneműre van szüksége. Ha engem kérdezel, én szeretem ezt. Szeretek kötődni. Ha belegondolok, magához a kötődés folyamatához is kötődöm: az első találkozás, a kezdeti öröm, majd az állandóság és biztonság utáni elemi vágy kielégítése mintegy döntésszerűen, később a különleges, az egyetlen iránti hűség mintegy viszonzásképp, s egyúttal a hűség különleges s egyetlen tárgyának megkérőjelezhetetlen szentséggé, a világi dolgok fölött álló isteni törvénnyé tétele. Persze sosem én választom hűségem és elkötelezettségem tárgyait (vö: nincsenek véletlenek), hanem ők engem, vagy talán mi egymást. Így van ez a budipapírral, meg így van a Kodály bolttal is. 
Ugyanakkor ha a Kodály bolt valamiért nem képes kielégíteni a pillanatnyi igényeim, sosem esett nehezemre a Liszt bolttal csalni, és ez utóbbinak van egy rendkívül vonzó tulajdonsága a Kodály ellen: este hétig nyitva van. Így történt, hogy péntek este hatkor, letéve a munkát, pillanatnyi igényeim a Liszt boltot vették célba. 

Odalent egy unott, némileg savanyú nő fogadott. Számomra a zeneműbolti eladó (meg a zeneműtári könyvtáros, meg a Bartók rádiós bakelitrendezgető) az eszményi foglalkozások egyike: napi nyolc órában kedvére hallgathatja a teljes  (vagy majdnem teljes, például Enescu egyáltalán nem volt nekik!) zeneirodalmi repertoárt, és még fizetik is érte. Ehhez képest a nő hullacsöndben kuksolt a pincében, nem csoda, hogy savanyú képe volt. Gyorsan kikértem, ami kellett, és már álltam is tovább a Jókai térre... csak még egy kicsit körülnéztem, ugye. 

A boltnak van egy akciós lemezek pultja. A rajta sorakozó harminc-negyven CD árcímkéjén át van húzva az ár, és pirossal rá van írva egy sokkal alacsonyabb, pont úgy, mint amikor leárazzák az Auchanban a kígyóuborkát. Sosem állhatom meg darabról darabra átlapozni az akciós lemezeket, hátha találok köztük olyat, amelyhez kimondottan méltatlannak tartom ezt a vásári állapotot, olyat, amelynek a legkevesebb keresnivalója sem lenne ebben a szégyenteljes leárazásban, hanem a helye egy melegszívű műkedvelő simogató kezei, de minimum a megfelelő betű alatt, a tisztességes lemezek között volna. Nehogymár az legyen, hogy na anyukám, melyiket vegyük a Bachból? -- mindegy az, azt hozzad, amelyik ócsó!, nehogymár a végén így kerüljön valami teljesen méltatlan karmok közé a dláágaszág, okán az olcószágnak. Úgyhogy ilyenkor átnyálazom a hitvány módon leértékelt, üldözött lemezeket, és ha túl jót találok, azt megmentem: amolyan politikai menedékjogot kap az én lemezeim országába.
Hát így, a méltatlanságból mentettem ki tegnap a Borogyin kvartett és Richter, Schubert A halál és a lányka és Schumann Esz-dúr zongoraötöse felvételeit. Európa hogy szerette volna ezt a Szovjetunióval megtenni annak idején.

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr743235158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kologolb 2011.09.21. 12:16:04

Szeretnék sejtető mosolygással fejet biccenteni, mint ismert színészre az ismeretlen járókelő a nagykörúton sétálva, aki ezzel nem csak a színész felismerésének ad diplomatikusan „hangot”, hanem egyben elismerésének is munkásságáról. Nem csupán a zene köré fűzött élettörténeti adalékok érdekesen megírt sztorijai vezettek erre a jelzés értékű „tiszteletadásra”, hanem és egyben sokkal inkább a történetek látásmódjában rejlő gondolatfűzérek és a mögötte lappangó személyiség.

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2011.09.21. 13:08:06

:-)
Titokban azért mindig várom, hogy fölbukkanjanak a rejtélyes olvasók, és eléggé tudok neki örülni, ha nem identitászavaros kamaszfiúknak mutatkoznak.
Őszintén örülök, s a biccentést tekintheti viszonzottnak.

kologolb 2011.09.24. 10:25:03

…mely viszonzás a járókelő arcára elégedettséget biggyeszt, hiszen diszkrét üzenete értő fülekre talált és míg a pillanat kellemes emlékképpé formálódik jóleső érzés tölti el, hogy tudott valamit törleszteni abból, amit a betűáradat által már megkapott.

Címkék: agymenés richter schubert schumann diszk tűnőd