Úgynevezett másodközlés, a konzerválás végett, s hogy ne unatkozzék az olvasó, amíg ilyesmivel szöszölök, miközben egészen mással szeretnék. (Meg mondták rá, hogy mérnem teszem ki. De azt is mondták, hogy a kurva anyámat.)
(Mielőtt belekötődne: az elkövetett helyesírási hubák az időmérték oltárán felmutatott áldozatok.)

A zoknicsere

Brian és Pál, ha
döglik a bárba’,
éber az álma,
messze a párna.

Poshad a szája,
duzzad a mája,
renyhe a hája, 
bűzlik a lába,

asszonya várja
otthon a kádba’,
nem csoda hát, ha
most oda vágy. Na

de vesszen-e kárba
félberugása,
csak mer a párja
unja a lárma
zaját?

A kulcsot a kába
reggeli tájba’
tolja a zárba --
Mit bánja
ő!

Egy dilemája:
a zoknit -- a lába
végleg bepálna --
átveszi már ma?

Átveszi Pál ma.
Brian csak holnap,
de Pál ma,
de Pál ma.