...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

x


2018.11.06. 00:34 | annagramma | komment

Szóval az egyik este, nem emlékszem pontosan, de tegnapelőtt volt, véginézegettem egy halom 2009-es videót a családom akkori költözéséről és az azévi karácsonyról. Azért léteznek, mert apám technomániája abban az évben vetette meg vele a már polgárok számára is megengedhető árú sony handycamet. A fiatalok kedvéért írom: az olyan volt, mint ami ma a telefonodban van, csak jó két-három férfiökölnyi, és nem lehetett róla telefonálni. 

Szóval végignéztem ezt az összes videót (a 20 perces, a macska ebédjéről szóló dokumentarista mesterműveimet mellőzve), és ahelyett, hogy a mély tragikum órája úrhodott volna el, rendkívül otthonosan éreztem magam bennük. Nem tudom, hogyan van ez a dolog a halottakkal, meg hogy egyetlen év és tíz év között mi a különbség. Szenvedek az öcsém nemlétének tudatától, a képtől, ahogy ott fekszik felpüffedt vörös fejjel és halott, és a vélhetően soha nem múló büntudattól, hogy sokkal jobb testvére is lehettem volna, de a videókkal, amiken hétköznapi ostobaságokról csacsogunk, és ő beszél és él és mozog és van, ez teljesen összeegyeztethetetlen. Ahogy a tudattal is, hogy ha nem létezik, akkor nincs életben. Előbbivel meg lehet barátkozni, utóbbi elképzelhetetlen. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr6314355425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.