Becsöngettek hozzám az este. Pontosabban: feltelefonáltak, a kaputelefonon. Becsöngetni már csak azért sem tudtak volna, mert a csengő három éve -- amióta itt lakom -- nem működik. Egyszer kijött a szőrös kaputelefon-szerelő, de Linda barátnőmmel úgy éreztük, kicsit kontár…

 Az Egyetem téren ültem szokásos vasárnapdélutáni elfoglaltságaimmal, és köröttem folyt az Egyetem tér szokásos vasárnapdélutáni élete. Minden olyan volt, mint mindig, csak az árnyékok nyúltak hosszabbra az ilyenkor megszokottnál, és én meg egy zöld plédet csavartam…

 Nem túl gyakran járok a Liszt boltba. Nincs rá különösebb okom, hogy ne járjak oda, ellenben az odajárás mellett volna több is (például hogy közvetlenül a Liszt Ferenc tér mellett, a Jókai téren található a legtörzsebb helyeim egyike), mégis, az élet úgy hozta, hogy…

“Úgyis ideje leporolni a jó öreg fúgákat, ha már így beköszöntött az ősz.” -- jegyeztem meg kollégámnak egy júliusi kávé és cigaretta mellé, bele a kitartón zuhogó esőbe. Biztos mindenki emlékszik, hogyan fújták le idén a nyarat a közepén. És aztán valóban…

 Némileg félve akasztom erre a mókaság címkét, mert egyáltalán nem viccesnek szánt, meg nem is találtatott annak azóta sem, hogy elkészült. A címben szereplő szóvicc is inkább szánalmas, mint vicces, bár a szánalom gyakran fogódik kézen a nevetés által, csak nem mindegy,…

 Tegnap este egy borozóban az a felemelő, példa nélküli jelenség fogadott, hogy a férfimosdó előtt sor áll (szívesen írnám, hogy kígyózó sor, de a vadul kígyózó mindkét ember szerintem tiltakozna), amíg a női ajtaját unottan csapkodja a huzat.  A magyarázatot a…

Az, hogy van tévéelőfizetésem, ilyen formában nem igaz. Nem nincs tévéelőfizetésem, így helyes. Azért nem nincs tévéelőfizetésem, mert annak idején, amikor az internettel együtt jött, megrendelni lehetett telefonon. Most, hogy három év után meguntam, hogy fizessek a be sem…

Volt egy bő hét, kettő is talán, amíg meg voltam győződve, hogy Dvorak zenéje “gyógyított meg”, így, szó szerint és kizárólagosan. Nem kell megijedni, nem a Dvorak zenéjének ismételt égbemagasztalása következik, amúgy is legfeljebb visszajátszásról lehetne szó, hiszen az előző mondat annak a…

 Történt nem olyan régen, hogy egy kedves és nálamnál tapasztaltabb, a témában hitelesebb bloggerkollégám megihletődött a Bogányi-Chopin koncertbeszámolómon. Rögtön a megjelenéskor szerettem volna válaszolni, már csak az érintettség okán is, csak sosem jött el rá a…

Ahogy néznivalót keresgéltem valamelyik este, akadt a kezembe egy bontatlan lemez az EMI classic archive sorozatból Alexis Weissenberggel. Ha jól emélkszem, a The russian piano tradition két lemezével együtt kaptam, az egyiken Neuhaus, a másikon Goldenweiser kellően szívenütő…

 Van abban valami barátságos, engesztelő szomorúság, valami meghitt idegenség, a kedves, intim érzése az odanemtartozásnak, amikor az ember magányosan sétálgat tetszőlges városában a világnak. A sehova sem tartozás békés, gondtalan vigasza. Ottlétének minden oka, hogy semmi…

 És újabb a fantasztikus zenei asszociációs élmények közül. A hétfő délutáni, amúgy is kedélyes munkát mindenféle Dvorak-művekkel kedélyítettem tovább, amikor a szláv táncok (Op. 46.) másodikjához értem, amire valami megfeszült és csiklandozni-birizgálni kezdett az…

Nem arról szól a cím, hogy Dvoraknak, vagy hogy bárki másnak volna "hamis" zenéje. A cím arról szól, hogy ha a valódiság fogalmához kellene zenét találnom, ma ez számomra Dvorak zenéje lenne (vö: a milyen zenéket vinnék a lakatlan szigetre marcangoló -- s mellesleg…

napocskának aki legilyenebb, és a másik invariáns    Ami tulajdonképpen életre hívta ezt a posztot, az valami, amiről végeredményben e poszt nem fog szólni, vagy csak nagyon keveset. Elmondom, hogy is volt minden.  Minden úgy kezdődött, hogy már egy hete csak a Dvorak…

 virrasztást zabálsz, szomjad lecsókolt könnyek oltják,vagy még az sem: tanúja csak a hullajtó szempár, ágytáladból telik meg a pohár, súlyos lehelleted szívom minden cigarettán. olcsók között a félkegyelmű, a megszokásban lettünk…

Igaz, hogy emeletes panelházban nőttem fel, de amióta a felnövésem véget ért, laktam Dunakeszin kis házikóban nagy kerttel, és két éve anyámék vettek ugyanott nagy házikót kis kerttel, és míg a kis házikóban laktam, s mióta anyámék a nagy házikóban laknak, számtalan és egy…

Mindig csodaszámba megy, hogy bemegyek az OIK zeneműtárába, ott senki nem kérdez meg, ki vagyok, mit keresek itt, hanem kedvemre felmegyek a félemeletre, és kedvem tartja ideig szöszölgetek a lemezek között, kiválasztok közülük fél tucatot, és aztán egyszerűen, ahogy mondom:…

Találtam ezt a zseniális videót c-mollban sok héttel ezelőtt egy véletlen reggelen, és az első gondolatom volt, túl a videó iránti elköteleződésen, hogy hol a fenében lehet ilyen bábut szerezni?!:-) A videó készítője nem válaszolt, de -- ellentétben az előző poszt…

 Jöhetne a nyelvkönyvekből jól ismert kérdés: mit is látunk a képen?  Nos, a képen azt látjuk, ahogyan a (nem jól láthatóan, de mégis) public masturbator trenchcoat-ot viselő rézfaszú bagoly a szentséges, Yamaha márkájú trónjáról az angol órán…

Az acél edzéséről.  "... Ezt követően gyorsan lehűtik. [...] A hűtés során az izzítás hőmérsékletén fennálló állapotot mintegy „befagyasztják”, a ferritté vagy perlitté alakulás nem tud végbemenni. Emiatt az edzett acél mindig metastabilis állapotúnak…

Van az egészben valami abból, hogy az ember, aki legalább egyszer őszintén elgondolkodott már azon, hogy az lesz a legjobb, ha szépen kinyírja magát, és aztán mégsem teszi meg, az már nem mondhatja többé az egészre, hogy vis major, meg hogy nem kértem, és ezt tudja is. Ebből lesz…

Mondanom sem kell, hogy nem akarnék semmi sértőt írni, és remélhetőleg a tény önmagában nem az (akkora arca a rézfaszú bagolynak sincs, hogy ezt gondolja:-), de: nemigen szoktam Bach-kantátákat hallgatni.  Ahogy ezt a kijelentést leírtam, elképzeltem, ahogy zötyögök az 59-es…

 A jómúltkorában valamely este kedvem támadt ujjgyakorlatozni egy kicsit, így elszórakoztattam magam ezzel, ami végül ma jött le a Hülyével együtt élni c. blogon. Kellemes olvasgatást. :-)

  Az Álmom: a digitális technika, és egyéb egyáltalán nem híres művek alkotójától a worst ever shit crap, a széthulló agy indokolatlan és rendeltetésszerűen elmekórtani szüleménye.... Mátólnem susogok szeretleket a véres Hold alatt,Most parkolópályára…

Az inkább hírhedt Sebestyén Dorottya, utólag azért szép emlékű fizikatanárom annak idején az első fizika előadást valami szerda reggeli nyolc órakor a nagyelőadó vásznára kivetített Lépcsőn fel és le című Escher-litográfiával kezdte, s azzal, hogy a következő…

 Minthogy állandó társam: univerzális, szent és olthatatlan magányom mostanság létformaszerűen szabotálódik, s ezzel egy nem annyira logikai buborékban felszívódva minden elegancia és minden dac nélkül veszi a kabátját és magamra hagy, a blog s annak olvasója tudtán…

Szóval ma az történt, hogy sokminden, úsztam Mozartra (!! -- erről még később), meg például férfialsógatyát teregettem:-), megmegmeg marcipánt csináltunk, mindenféle formában, módon és ízben, csokibatyuban, csokitöltelékkel, csokibatyuban csokitöltelékkel, másik marcipán…

Iza a tízévesforma kislány, aki előttem jár zongoraórára. Karácsonyra hozott neki a Jézuska egy elektromos zongorát, és én meg mindig úgy köszönök neki, mintha pajtások volnánk. Szia Iza!, szoktam mondani, amikor negyed órával korábban megérkezem. Majdnem mindig korábban érkezem, mert úgy végzek a…

Ma is eltaláltam a Muzsikáló délután rejtvényét, és ma ismét nem nyertem, de most már nem bánom. :-D Ellenben a feladványról... szóval ma megint a zeneszerzőt kellett kitalálni egy zongoraszonátához, aki ezúttal Schumann volt, a darab pedig az op. 11. fisz-moll zonogoraszonáta.…

 Az előbb lementem cigiért, és azon flesseltem visszatérve, hogy a lépcsőházból tökéletesen hallható, hogy odabent valaki Mozart A-dúr hegedűszonátáját hallgatja, és egyszercsak elképzeltem, ahogyan odabent ülök és hallgatom a Mozart-szonátákat, és lényegében kedvem…