Kedvelt blogjaim közé tartozik a Rossz PC játékok sorozat, amelyben szerzője, egy még épp kellemesen megszállott fiatal csóka mutatja be a számítógépes játékok történelmének legbugosabb, leggázabb, legszánalmasabb játékait, olyanokat, amiket maguk az alkotók sem gondolhattak…

Szóval David Fray megússza a mai napot, ugyanis több minden is történt. Először is az, hogy semmi sem történt, amikor reggel felébredtem, és mivel nem éreztem úgy, hogy különösebben bármi is volna, amiért ma egyáltalán érdemes lenne felkelnem, gondoltam, a legjobb az lesz, ha…

Mivel a mai napom ébren töltött részének nagyja ezzel ment el odahaza, megfordult a fejemben, hogy kiposztolom Handel d-moll sarabande-ját, amellyel végre, egyszer, úgy másfél óra kemény munka árán nekem is sikerült kihoznom szegény anyámból, hogy "ez olyan szomorú, miért…

Szóval jellemzően az lett, hogy amikor reggel azt gondoltam, hogy este elmegyek Bachot hallgatni a Háló közösségi micsodába, akkor tévedtem, mert este azzal szemben, amit reggel gondoltam, nem mentem el Bachot hallgatni a Háló közösségi micsodába. A Bookline üzetéig ugyan…

Ma másodszorra vettem a bátorságot, hogy tippeljek a Muzsikáló délután rejtvényén -- és ismét nem találtam el!:-D De a jó megfejtés is felmerült, ez már haladás.:-)Jövő szombaton pedig, úgy döntöttem, kirándulást teszek ide. Mmm, izgi!!

Történetesen pont azt találtam mondani a héten, hogy csak egyetlen giccsesebb dolog van egy fehér zongoránál -- egy fehér zongora, amelyen Richard Cleyderman játszik. Mégis, amikor Bogányi Gergely este nyolckor visszatért a Müpa színpadára alufóliába öltözve, Richard Cleyderman helyett Bastiano…

Szóval majdnem megint sikerült lekésnem egy koncertet, de mégsem. Úgy sikerült majdnem lekésnem, ahogy mindig, ha majdnem sikerül lekésnem valamit, merthogy zuhanyzás után a jó meleg test megkívánja a billentyűket, és akkor hirtelen eltelik fél óra, és a taxis diszpécser már…

Tíz belgyógyászból egy biztosan ajánlja ezt, feltéve, hogy épp köztük van. Valójában a d-moll zongoraátiratát hallgatom az egyik Richter CD-mről a reggeli kávéhoz, de azt nem találom. Nem baj, Arthur és az a-moll segít a bajban.     

 Ha most az index.hu zenei munkatársa volnék, valahogy így kezdhetném a tudosításomat: ma este tanúi lehettünk, ahogy Kurtág szelleme megszállja a Contrapunctust, egy hobbit nyilvánosan elélvez egy nagy szekundra, és egyébként szimplán halomra kúrnak egy Förster zongorát.…

Úgy egy-másfél évvel ezelőtt, egy estéjén annak az időszaknak, amikor még a hétköznapjaim meghatározó része volt például Philip Glass, Max Richter és Erik Satie, véletlenül itthon töltöttem egy estét -- ez akkoriban nem különösebben volt jellemző --, és ezen a nem tipikus…

Két napja gyakorlatilag semmit mást nem hallgatok, csak ezt:    Az öreg Richter persze ezt is jobban adja, de kivételesen ez is, ez a lassított felvétel is tetszik, és ha arról van szó, jobban is passzol. Szerintem most megyek, és veszek egy elkúrt kesztyűt, aminek…

Ma reggel megint arra keltem, hogy dúdolok valamit. A változatosság kedvéért egy Bach-hármasversenyt, a BWV 1057 első tételét, ami valahogy egyáltalán nem illett a képbe az éjszakám után -- de talán pont ezért. Az elme menekül.  Az éjjel az történt, hogy két óra…

A nyár elején egy napfényes és langyos vasárnapdélutánon bekempeltem faterom dolgozószobájának padlójára. Ez közvetlenül azután volt, hogy megérkezett a várva várt Yamaha hifim, és azért vettem be magam a dolgozószoba padlóján egy párnára, hogy kiválogassam az évek során…

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Schumann C-dúr fantáziájának (op. 17) harmadik tételében a bevezető két moduláció egyszerűen állandóan erre a számra emlékeztet:   Én amúgy mindig azt gondoltam, hogy ilyen a szerelem. Azt hiszem, ma is azt…

 A tegnapi este felét végül sikerült félig piros, félig fekte, ördögszarvas parókában töltenem asztaloknál és bárpultoknál. Cimborámmal az egyéjszakás kalandot tűztük ki az este targetjeként, vagyis mindenkinek fel kell szednie egy ellenkező neműt, akit hazavisz, oltárit…

Itthon ülök, kilábalóban a betegségből, és éppen az Arthur Grumiaux-féle Bach hegedűszonátákat és partitákat keresem (amelyeket szintén végighallgattam múlt pénteken, és egyszerűen zseniálisak), szóval keresem a hegedűpartitákat, miközben Richternek azt a CD-jét hallgatom,…

 Tegnap írtam egy posztot lényegében a hanyatló egészségemről, avagy a gép fizikai állapota, de képtelen volt ez a nyomor blog.hu publikálni, ezt egyfajta felsőbbrendű kritikának tekintve hagyjuk is. Különben elrabolták a hétvégémet:-), így a hétvégi posztok a…

Óó de, azért mégis tudom, hogy mi van. Ha minden igaz, akkor holnaptól remélhetőleg egy ilyen überfejhallgató remélhetőleg boldog tulajdonosa leszek. Múlt szerda óta gyakorlatilag naponta hívogatom a szerencsétlen kereskedőt, és képességeimhez mérten udvariasan érdeklődöm a…

Tegnap a "zene olvasáshoz" rovathoz Bach Wohltemperiertes Klavierjét éreztem eszményi választásnak erre a remekbeszabott szombat estére (aki érzett már hasonlót, fényképes önélterjazzal jelentkezzen a megfelelő fórumon:-), és amikor én a saját könyvem úgy…

Ma reggel arra ébredtem, hogy Bach BWV 1060-as jegyzékszámú kettősversenyét dúdolom. És ez volt az első felvétel, amelyen megtaláltam. Nézzétek a videót, csodásan van kamerázva, nagyon klassz a bal oldali zongorista arca, és nézzétek a brilliáns kezeit! És azt a hihetetlenül…

"Actus tragicus". Muhaha. Mondom én, hogy istennek van humora.  Ez szavakba önthetetlenül gyönyörű videó. Vajon min mosolyodik el, s mit mond az öreg Kurtág a feleségének?

Ami a legutóbbi posztból lemaradt, avagy a "most már legalább tudom, honnan lopta azt a kurvajó számát a Zagar" című megjegyzés margójára. Különben nem is hinné az ember, milyen nehéz remek Liszt-felvételeket találni, legalább tíz felvételen rágtam át magam (köztük…

Ezen voltam az este, ami itt fent. Mindig más, közelibb, kevésbé túlzó élmény a Művészetek Palotáján és egyéb erre kialakított menő helyek helyett hangversenyen (vagy bármilyen zenei eseményen) lenni mondjuk a lezárt Andrássy-úttól kezdve a belvárosi Szent Mihály templomig…

Képzeljük el azt, hogy a Rolling Stones Bivalybasznádra megy koncertezni. Beáll a művelődési házban a recsegős parkettára, és nyomja a rákkenrólt a karaokemasinába a falu mind a harminckilenc lakosának, gyerekeket is beleértve. Hát ilyesmi történt ma Budapesten. Részemről az…

Ma hazajöttem, letettem a táskámat a földre, becsuktam magam mögött az ajtót, és sírva fakadtam. Az normális? Egyébként zenei tanulmány következik, avagy hányféleképpen lehet egyvalami más, illetve mit is csinálok esténként itthon az olyan kula napokon, amilyen a mai is. A téma…

A tegnapi nap különben olyan volt, hogy mivel faterom zenekara jött házavatni hozzánk (nem túl gyakori náluk az efféle vendégeskedés az utóbbi évtizedben), úgy gondoltam, mindenképp tiszteletemet teszem, egyrészt mert úgy illik, másrészt mert tudom, hogy faterom örülne neki,…

És persze mindemellett az élet apró, kéretlen, de valahol szórakoztató és mókás anekdotái mellett sem lehet elmenni néhány hasonló tulajdonságokkal bíró megjegyzés nélkül. Kollégámmal beültünk a székekre, második sor, mi is ez, nyolc, kilenc. Sosem ültem még ezen az…

Vannak azok a piperkőc zenészek, akik elvárják, hogy a közönség megtisztelve érezze magát, amiért oly kegyesek voltak és játszottak neki. És az előadás zárultával két ujjhegyükkel a mellényzsebükbe pöckölik őket egytől egyig. És vannak azok, akik olyan mélységes…

Ma délelőtt, amikor bementem dolgozni, meg akartam írni, hogy csak mostanában láttam, mennyi csinos, sőt mennyi szép egytemista srác van a világon. Gyönyörűek, némelyik, gondoltam. Aztán arra gondoltam munkába menet, miközben reggel ezek a mindenféle egyetemista srácok jöttek…

Annyira imádom ezt a narancssárgás meleg fényt, ami hóeséses éjszakákon világítja be a hálószobámat. És nagyon hiányzik a régi szobám, ahonnan esténként lehetett a hóesésbe bámulni. A nyolcadikról semmi sem látszik az egészből. De amúgy ma mókás a kedv. Az…