Van az egészben valami abból, hogy az ember, aki legalább egyszer őszintén elgondolkodott már azon, hogy az lesz a legjobb, ha szépen kinyírja magát, és aztán mégsem teszi meg, az már nem mondhatja többé az egészre, hogy vis major, meg hogy nem kértem, és ezt tudja is. Ebből lesz…

 Két hete pénteken, egy hervadt koraestén sikerült tetten érnem az ultimate, egyetemes zenei élményt, amelyet alighanem mindig keresek. Éppen azután, hogy később megérkeztem, jutottam a Mérő László Az érzelmek logikája című könyvében a flow élményt taglaló részhez. A felsorolt nyolc pont legtöbbje…

Iza a tízévesforma kislány, aki előttem jár zongoraórára. Karácsonyra hozott neki a Jézuska egy elektromos zongorát, és én meg mindig úgy köszönök neki, mintha pajtások volnánk. Szia Iza!, szoktam mondani, amikor negyed órával korábban megérkezem. Majdnem mindig korábban érkezem, mert úgy végzek a…

 Az előbb lementem cigiért, és azon flesseltem visszatérve, hogy a lépcsőházból tökéletesen hallható, hogy odabent valaki Mozart A-dúr hegedűszonátáját hallgatja, és egyszercsak elképzeltem, ahogyan odabent ülök és hallgatom a Mozart-szonátákat, és lényegében kedvem…

A nyár elején egy napfényes és langyos vasárnapdélutánon bekempeltem faterom dolgozószobájának padlójára. Ez közvetlenül azután volt, hogy megérkezett a várva várt Yamaha hifim, és azért vettem be magam a dolgozószoba padlóján egy párnára, hogy kiválogassam az évek során…

Szóval végül is kiléptem az utcára ebben a valószerűtlen napsütéses őszben, és már nem is kívántam, hogy bárcsak borulna be, de azért nem bántam, hogy megjelentek a felhők az égen. És aztán egyszerűen elindultam, rakosgattam egyik lábamat a másik elé, majd a másikat az…

A tegnapi nap különben olyan volt, hogy mivel faterom zenekara jött házavatni hozzánk (nem túl gyakori náluk az efféle vendégeskedés az utóbbi évtizedben), úgy gondoltam, mindenképp tiszteletemet teszem, egyrészt mert úgy illik, másrészt mert tudom, hogy faterom örülne neki,…

Vannak azok a piperkőc zenészek, akik elvárják, hogy a közönség megtisztelve érezze magát, amiért oly kegyesek voltak és játszottak neki. És az előadás zárultával két ujjhegyükkel a mellényzsebükbe pöckölik őket egytől egyig. És vannak azok, akik olyan mélységes…

Van olyan, hogy valami azért emlékeztet valakire, mert annyira nem ő?*Tegnap, amikor a Schiff András befejezte Beethoven 3. zongoraversenyét a müpában, odafordultam a fateromhoz még a tapsviharban, és megkérdeztem: mennyi idő telt el? Most már biztos vagyok benne, hogy az idő csupán…

Sajnos pontosan tudom, mikor aludtam utoljára egy dunakeszi ház nappalijában a kihúzható ülőgarnitúrán, viszont akkor nem gondoltam, hogy másfél év múlva ismét felvirrad, illetve leáldoz ennek napja. Elég nagy a földszint, és nagyon üres, amikor nincs benne rajtam kívül senki,…

A József Attila utcán sétáltam haza. Nem is tudom, mikor utoljára, hogy erre vettem az utat, de azok a fagyos téli hajnalok rémlettek fel, amik tavaly ilyenkor kezdődtek. A Zabhegyezőt olvastam, olvasgattam hazafelé a metrón így este. Most kezdtem Csak egy-két napja, újra magyarul az…

Van az, amikor találsz egy piszkozatot az outboxodban, benne se címzett, se téma, se egy félmondat. Valamikor, valakinek akartál valamit mondani, de az egész odafagyott az idő egy alkalmatlan pillanatába, és már ott is marad, elveszve, örökre. Valahol szomorú ez.

Korábban vettem ugyan a fáradságot, 21 év után, a nyelvhelyesség órámra újságcikkeket keregélve véletlenül jövök rá, hogy tulajdonképpen a Nádasdy Ádám apjáról elnevezett utcában lakom, na, laktam, amióta az eszemet tudom. De hogy az az utca hogyan került oda, az igazi…

Van egy haverom, a Miklós, akinek anno a főiskolai újságban külön rovata volt, a Miklósoldal, ami minden műfajon kívül állt, a srác egy teljesen egyedülálló idióta, zseniszerű vonásokkal és akkor még óriási, drótos tapintású ősemberszerű hajzattal és arcszőrzettel. A…

Talán az utolsó közös úgynevezett nagybevásárlásunk volt az exszel valamikor tavaly nyáron. Ő már el volt költözve rég, de még együtt voltunk (ez némileg abszurdul hangzik most, akkor nem tűnt annak, jé, ez még csak a hetvennyolcadik ilyen a héten), azt hiszem, akkor voltam…

Egyébként pedig, ha nem lenne elég a fura élményekből, van egy ráadás, meg annak egy slusszpoénja. Tegnap este fél tizenegy tájékán szállok felfelé a metróra a Nyugatiban annak reményében, hogy ha már úgyis túl késő is van, és túl fáradt is vagyok a klimpírozáshoz, egy…

Együtt utaztam ma egy nagyon cuki fiúval a metrón. Olyan tizennégyéves forma kis huligán volt, nagy, hullámos, szőkésbarna lobonccal, kedves, értelmes, megilletődött és élményekkel teli arccal. Nem volt rajta kabát, csak egy sál és pulóver, vörös volt a keze a hidegtől, a…