Ma hazajöttem, letettem a táskámat a földre, becsuktam magam mögött az ajtót, és sírva fakadtam. Az normális?
Egyébként zenei tanulmány következik, avagy hányféleképpen lehet egyvalami más, illetve mit is csinálok esténként itthon az olyan kula napokon, amilyen a mai is. A téma Chopin op. 19 a-moll keringője. Ez most a legújabb szerelmem.
Az első változat, kedves-szomorkás, és a személyes kedvencem, én is így fogom játszani, ha egyszer megtanulom. A lassúsága miatt minden egyes billentyűütés a szív legmélyén koppan. Nagyon szeretem, ahogy a felütések után az első két nyolcad andalog.
A következő játékos. Azt hiszem, ez a legjobb előadás. Félelmetes dinamikában mozog, pillanatok alatt képes váltani, és közben hihetetlenül könnyed és légies. Mint egy bájos, szomorkás pillanat a semmiben.
Ez pedig már a tavaszi szerelem papírhajóval és azzal a mozdulattal, amikor a válladdal kedvesen oldalba lököd a másikat, hogy az megtántorodik. Ezt egyébként nő adja elő.
Hát ennyit mára a romantikáról. Mármint a korszakról..
Utolsó kommentek