A jó koncertek mind hasonlók egymáshoz, minden rossz koncert a maga módján az. A rossz koncertekről könnyebb, hálásabb megnyilatkozni, ellenben talán ugyanolyan könnyű a lehetséges jóindulattal megtalálni bennük a jót. Valahogy így voltam a november 25-én, a Zenakadémia nagytermében adott…

Kedvenc logikai entitásunk a végtelen ciklus: voltam koncerten. 

"I cant believe they came back and did it again!" -- szól ide a mellettem ülő fickó, miután Brahms g-moll zongoranégyesének utolsó (műkritikusok által valószínűleg parádésnak neveződő) tételét újra lenyomták a kaposvári hangversenyterem színpadán. Őrá még…

Az jutott eszembe, amikor tavaly nyár végén levágott ujjú kesztyűben magánzottam végig a Liszt és Mahler belvárosa elnevezésű Andrássy úti eseményt, ahogy besétáltam a Bakáts térre. Egész pontosan az a felemelő érzés, hogy az Andrássy út, amelyet én csak arra használok,…

 Minthogy állandó társam: univerzális, szent és olthatatlan magányom mostanság létformaszerűen szabotálódik, s ezzel egy nem annyira logikai buborékban felszívódva minden elegancia és minden dac nélkül veszi a kabátját és magamra hagy, a blog s annak olvasója tudtán…

 Szóval végül is az lesz, hogy holnap este elmegyek a Szent Ágnes agóniájához címzett bazilikácskába, és meghallgatom Bernini rómájának zenéjét. Bernini az a fickó volt, aki az ezerhatszázas évek első felében a szétrohadt Rómát helyrepofozta, és telepakolta mindenféle…

Arra gondoltam, hogy évvége alkalmából írok valami összefoglalót a látogatott koncertekről, vásárolt vagy így-úgy beszerzett hang- és filmanyagokról, és számolok súlyozott átlagot az évre, vagy valami, de az ilyen mennyiségi sommázás óhatatlanul megidézi az élet egyéb…

Történetesen pont azt találtam mondani a héten, hogy csak egyetlen giccsesebb dolog van egy fehér zongoránál -- egy fehér zongora, amelyen Richard Cleyderman játszik. Mégis, amikor Bogányi Gergely este nyolckor visszatért a Müpa színpadára alufóliába öltözve, Richard Cleyderman helyett Bastiano…

Szóval majdnem megint sikerült lekésnem egy koncertet, de mégsem. Úgy sikerült majdnem lekésnem, ahogy mindig, ha majdnem sikerül lekésnem valamit, merthogy zuhanyzás után a jó meleg test megkívánja a billentyűket, és akkor hirtelen eltelik fél óra, és a taxis diszpécser már…

 Ha most az index.hu zenei munkatársa volnék, valahogy így kezdhetném a tudosításomat: ma este tanúi lehettünk, ahogy Kurtág szelleme megszállja a Contrapunctust, egy hobbit nyilvánosan elélvez egy nagy szekundra, és egyébként szimplán halomra kúrnak egy Förster zongorát.…

Szóval végül is kiléptem az utcára ebben a valószerűtlen napsütéses őszben, és már nem is kívántam, hogy bárcsak borulna be, de azért nem bántam, hogy megjelentek a felhők az égen. És aztán egyszerűen elindultam, rakosgattam egyik lábamat a másik elé, majd a másikat az…

Ezen voltam az este, ami itt fent. Mindig más, közelibb, kevésbé túlzó élmény a Művészetek Palotáján és egyéb erre kialakított menő helyek helyett hangversenyen (vagy bármilyen zenei eseményen) lenni mondjuk a lezárt Andrássy-úttól kezdve a belvárosi Szent Mihály templomig…

Képzeljük el azt, hogy a Rolling Stones Bivalybasznádra megy koncertezni. Beáll a művelődési házban a recsegős parkettára, és nyomja a rákkenrólt a karaokemasinába a falu mind a harminckilenc lakosának, gyerekeket is beleértve. Hát ilyesmi történt ma Budapesten. Részemről az…

És persze mindemellett az élet apró, kéretlen, de valahol szórakoztató és mókás anekdotái mellett sem lehet elmenni néhány hasonló tulajdonságokkal bíró megjegyzés nélkül. Kollégámmal beültünk a székekre, második sor, mi is ez, nyolc, kilenc. Sosem ültem még ezen az…

Vannak azok a piperkőc zenészek, akik elvárják, hogy a közönség megtisztelve érezze magát, amiért oly kegyesek voltak és játszottak neki. És az előadás zárultával két ujjhegyükkel a mellényzsebükbe pöckölik őket egytől egyig. És vannak azok, akik olyan mélységes…