De azért átmentem ide.  Az említettség okán fellapoztam a régi írásaimat, és fájdalommal kellett megállapítanom, hogy egészen érzékeny, és magányosságában szép dolgokra voltam képes. Lehet, hogy felnyitok egy palack vörösbort, és ma én is “húszas éveim” nosztalgiaestet tartok magamnak, csak…

Szóval az egyik este, nem emlékszem pontosan, de tegnapelőtt volt, véginézegettem egy halom 2009-es videót a családom akkori költözéséről és az azévi karácsonyról. Azért léteznek, mert apám technomániája abban az évben vetette meg vele a már polgárok számára is megengedhető árú sony handycamet. A…

Délután a kedves, 83 éves öreganyó, szomszédom, nevezzük Joli néninek, amennyiben így mutatkozott be, ismét felkeresett. Joli néni az apámkorú fiával él egy 120 négyzetméter körüli nagy belmagasságú lakásban (gondoltam rá, hogy öreg napjaira kölcsön adom Bartis A nyugalom c. regényét), aki, tehát a…

A tavalyi Haneke-film bemutatója előtt vált világossá, hogy létezik egy lelki társam a világban, aki a másnapi, szintén délutáni (véletlenül sem esti) vetítésre, csak úgy, mint én, az első jegyet vásárolta meg a leghátsó sor bal szélére. Azóta vártam, hogy ismét felbukkanjon, és ez most, a japán…