Szóval az elmúlt két hétben, hogy a tér felújítása túlhaladt a szakaszon, amelyben reális esély van az aluljáró beszakadására, szép lassan eltűntek a felszínt alátámasztó mobiloszlopok. Azt hihetnénk, hogy ezzel a légkalapácsolás is megszűnt, de tévednénk. Ellenben az oszlopokkal együtt, amelyek formátlan, kátyúzásra hajazó betonbuckákat hagytak maguk után a különben harmadik világivá aljasított (úgynevezett felújítandó) aluljáróban, eltűntek a hajléktalanok is, mintha csak a klímaváltozásra reagálva álltak volna tovább.

A csövesek helyét zenészek vették át. Nem tudom, a hajléktalanmaffiához hasonlóan működik-e közzenemaffia, mindenesetre az első bátorkodó fuvoláslányt hamar felváltotta két hegedűs (véres jelenetnek nem voltam tanúja), s a két hegedűs mára kiegészült egy aluljárófagottossal, ami legalábbis unikum. Így játszották trióban az utcamuzsika seriát (én a Pachelbelnél haladtam át), kisebb-nagyobb elragadtatásra.

Hogy hová tűntek az előbbiek, s honnan szalajtották az utódokat, nem tudom. A tény viszont az — hajéktalanok ide, zenészek oda —, hogy a kapualjam, amit egész nyáron előszeretettel, nos, az továbbra is ordítóan bűzlik a gőzölgő, általában friss (lassan látni: még meleg!), átlagosan óránál nem idősebb húgytól. Arra következtetek, hogy vagy a hajléktalanok visszajárnak ide klotyóra, vagy megtanultak zenélni.

Vagy lehet, hogy a zenészeknek is kell?