A jó koncertek mind hasonlók egymáshoz, minden rossz koncert a maga módján az. A rossz koncertekről könnyebb, hálásabb megnyilatkozni, ellenben talán ugyanolyan könnyű a lehetséges jóindulattal megtalálni bennük a jót. Valahogy így voltam a november 25-én, a Zenakadémia nagytermében adott…

A zene világnapja alkalmából. 

Rég szórakoztam olyan jól, mint március 14-én a Müpa nézőterén, Richard Strauss Capricciójának előadásán, melyet a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusok adott elő nemzetközi énekesekkel, úgynevezett félszcenírozott (ám ettől még egészen teátrális) előadásban. Mindig bajban vagyok, ha…

Kedvenc logikai entitásunk a végtelen ciklus: voltam koncerten. 

Emlékszem, amikor a fickó, akibe menthetetlenül szerelmes lettem, és akitől az első, A menthetetlen című Thomas Bernhard-könyvemet ("egy irodalmi fúgát" -- szerette mondani) kaptam, beleszívott a cigarettájába az erkélyen, és azt mondta: -- ..és akkor majd elmondhatod: "mestereim…

Szokásos sztori. Pali (mégsem hívhatják Henriknek) lelép otthonról. Kiugrik a korai, hirtelen felindulásból elkövetett házasságból vagy az elől, kapuzárási félelem, félelem a kapuzárási félelemtől, mindegy is: benőzik, s hirtelen és “váratlanul” elhagyja Erzsit. Új életet kezd, Erzsit le se tojja,…

Kétszáz éve ezen a napon, ezen az egyszerű, hétfői napon a kis Hector békát boncolgatott a kövön iskola után, és még egyáltalán nem gondolt arra, hogy negyven zongorával kellene megspékelni a szimfonikus zenekart. Egy Franz nevű kamasz az első dalocskáit dudorászta, és este…

“Úgyis ideje leporolni a jó öreg fúgákat, ha már így beköszöntött az ősz.” -- jegyeztem meg kollégámnak egy júliusi kávé és cigaretta mellé, bele a kitartón zuhogó esőbe. Biztos mindenki emlékszik, hogyan fújták le idén a nyarat a közepén. És aztán valóban…

"I cant believe they came back and did it again!" -- szól ide a mellettem ülő fickó, miután Brahms g-moll zongoranégyesének utolsó (műkritikusok által valószínűleg parádésnak neveződő) tételét újra lenyomták a kaposvári hangversenyterem színpadán. Őrá még…

 Hová bújt, hol bújkál a BWV147-es kantáta?   Szerintem ott bújkál valahol a Menuhinban és a Gouldban. S egy még csak Steinway zongorában.  Ezt örömére annak, hogy ma elmentem átvenni a jövő heti jegyeimet, és hirtelen megörömödve tapasztaltam a begereblyézett…

Ahogy néznivalót keresgéltem valamelyik este, akadt a kezembe egy bontatlan lemez az EMI classic archive sorozatból Alexis Weissenberggel. Ha jól emélkszem, a The russian piano tradition két lemezével együtt kaptam, az egyiken Neuhaus, a másikon Goldenweiser kellően szívenütő…

 És újabb a fantasztikus zenei asszociációs élmények közül. A hétfő délutáni, amúgy is kedélyes munkát mindenféle Dvorak-művekkel kedélyítettem tovább, amikor a szláv táncok (Op. 46.) másodikjához értem, amire valami megfeszült és csiklandozni-birizgálni kezdett az…

Nem arról szól a cím, hogy Dvoraknak, vagy hogy bárki másnak volna "hamis" zenéje. A cím arról szól, hogy ha a valódiság fogalmához kellene zenét találnom, ma ez számomra Dvorak zenéje lenne (vö: a milyen zenéket vinnék a lakatlan szigetre marcangoló -- s mellesleg…

napocskának aki legilyenebb, és a másik invariáns    Ami tulajdonképpen életre hívta ezt a posztot, az valami, amiről végeredményben e poszt nem fog szólni, vagy csak nagyon keveset. Elmondom, hogy is volt minden.  Minden úgy kezdődött, hogy már egy hete csak a Dvorak…

Igaz, hogy emeletes panelházban nőttem fel, de amióta a felnövésem véget ért, laktam Dunakeszin kis házikóban nagy kerttel, és két éve anyámék vettek ugyanott nagy házikót kis kerttel, és míg a kis házikóban laktam, s mióta anyámék a nagy házikóban laknak, számtalan és egy…

Mindig csodaszámba megy, hogy bemegyek az OIK zeneműtárába, ott senki nem kérdez meg, ki vagyok, mit keresek itt, hanem kedvemre felmegyek a félemeletre, és kedvem tartja ideig szöszölgetek a lemezek között, kiválasztok közülük fél tucatot, és aztán egyszerűen, ahogy mondom:…

 Jöhetne a nyelvkönyvekből jól ismert kérdés: mit is látunk a képen?  Nos, a képen azt látjuk, ahogyan a (nem jól láthatóan, de mégis) public masturbator trenchcoat-ot viselő rézfaszú bagoly a szentséges, Yamaha márkájú trónjáról az angol órán…

Mondanom sem kell, hogy nem akarnék semmi sértőt írni, és remélhetőleg a tény önmagában nem az (akkora arca a rézfaszú bagolynak sincs, hogy ezt gondolja:-), de: nemigen szoktam Bach-kantátákat hallgatni.  Ahogy ezt a kijelentést leírtam, elképzeltem, ahogy zötyögök az 59-es…

 Tényszerűen az van, hogy a Titanic filmfesztivál meglepő résztvevője idén a 2009-es, egy ideje már az amazonos wish listemen lévő Genius within -- The inner life of Glenn Gould című film, amit pénteken az Örökmozgóban, jövő kedden pedig a KINO moziban lehet megnézni. …

Szóval ma az történt, hogy sokminden, úsztam Mozartra (!! -- erről még később), meg például férfialsógatyát teregettem:-), megmegmeg marcipánt csináltunk, mindenféle formában, módon és ízben, csokibatyuban, csokitöltelékkel, csokibatyuban csokitöltelékkel, másik marcipán…

Ma az történt, hogy semmi extra. S kellő tapasztalat után az ember megtanulja, hogy a legjobb, ami történhet, az a semmi extra, mint ahogy messze a legkellemesebb tevékenység, amit fekvő helyzetben végezni lehet, az alvás.Tegnap végül is nem mentem el a Pollack Mihály térre a…

Ma is eltaláltam a Muzsikáló délután rejtvényét, és ma ismét nem nyertem, de most már nem bánom. :-D Ellenben a feladványról... szóval ma megint a zeneszerzőt kellett kitalálni egy zongoraszonátához, aki ezúttal Schumann volt, a darab pedig az op. 11. fisz-moll zonogoraszonáta.…

 Szóval végül is az lesz, hogy holnap este elmegyek a Szent Ágnes agóniájához címzett bazilikácskába, és meghallgatom Bernini rómájának zenéjét. Bernini az a fickó volt, aki az ezerhatszázas évek első felében a szétrohadt Rómát helyrepofozta, és telepakolta mindenféle…

 Ha már a Bach A-dúr zongoraversenyéről lett lévén szó úgyis, régóta kívánom már ide a David Fray nevű jelenséget, akire Bruno Monsaingeon-filmek kutatása során akadtam rá. Elsőre elég gyanús volt a dolog, mert Monsieur Monsaingeon nem szokott mindenféle tinédzserekről…

Kedvelt blogjaim közé tartozik a Rossz PC játékok sorozat, amelyben szerzője, egy még épp kellemesen megszállott fiatal csóka mutatja be a számítógépes játékok történelmének legbugosabb, leggázabb, legszánalmasabb játékait, olyanokat, amiket maguk az alkotók sem gondolhattak…

Szóval David Fray megússza a mai napot, ugyanis több minden is történt. Először is az, hogy semmi sem történt, amikor reggel felébredtem, és mivel nem éreztem úgy, hogy különösebben bármi is volna, amiért ma egyáltalán érdemes lenne felkelnem, gondoltam, a legjobb az lesz, ha…

Mivel a mai napom ébren töltött részének nagyja ezzel ment el odahaza, megfordult a fejemben, hogy kiposztolom Handel d-moll sarabande-ját, amellyel végre, egyszer, úgy másfél óra kemény munka árán nekem is sikerült kihoznom szegény anyámból, hogy "ez olyan szomorú, miért…

Szóval jellemzően az lett, hogy amikor reggel azt gondoltam, hogy este elmegyek Bachot hallgatni a Háló közösségi micsodába, akkor tévedtem, mert este azzal szemben, amit reggel gondoltam, nem mentem el Bachot hallgatni a Háló közösségi micsodába. A Bookline üzetéig ugyan…

Történetesen pont azt találtam mondani a héten, hogy csak egyetlen giccsesebb dolog van egy fehér zongoránál -- egy fehér zongora, amelyen Richard Cleyderman játszik. Mégis, amikor Bogányi Gergely este nyolckor visszatért a Müpa színpadára alufóliába öltözve, Richard Cleyderman helyett Bastiano…

Tíz belgyógyászból egy biztosan ajánlja ezt, feltéve, hogy épp köztük van. Valójában a d-moll zongoraátiratát hallgatom az egyik Richter CD-mről a reggeli kávéhoz, de azt nem találom. Nem baj, Arthur és az a-moll segít a bajban.