A jó koncertek mind hasonlók egymáshoz, minden rossz koncert a maga módján az. A rossz koncertekről könnyebb, hálásabb megnyilatkozni, ellenben talán ugyanolyan könnyű a lehetséges jóindulattal megtalálni bennük a jót. Valahogy így voltam a november 25-én, a Zenakadémia nagytermében adott…

A zene világnapja alkalmából. 

Azt hittem, kiszúrtam egy idézetet Bach f-moll prelúdiumából (Wohltemperiertes Clavier 2. könyv, no. 12.) Mahler Dal a Földrőljének Búcsújában, pontosabban annak egyik témájában. Utánakerestem, hátha van nyoma a dolognak, de helyette ezt találtam a szövegkönyvben:  Der Bach…

Rég szórakoztam olyan jól, mint március 14-én a Müpa nézőterén, Richard Strauss Capricciójának előadásán, melyet a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusok adott elő nemzetközi énekesekkel, úgynevezett félszcenírozott (ám ettől még egészen teátrális) előadásban. Mindig bajban vagyok, ha…

Kedvenc logikai entitásunk a végtelen ciklus: voltam koncerten. 

Emlékszem, amikor a fickó, akibe menthetetlenül szerelmes lettem, és akitől az első, A menthetetlen című Thomas Bernhard-könyvemet ("egy irodalmi fúgát" -- szerette mondani) kaptam, beleszívott a cigarettájába az erkélyen, és azt mondta: -- ..és akkor majd elmondhatod: "mestereim…

Ma három éve, hogy a bagoly első, kísérleti makogását kiküldte az éterbe. Kedvenc madrigáljával, Thomas Vautor Szép baglyocskám címűjével örvendezik ma ennek. :-) 

Szokásos sztori. Pali (mégsem hívhatják Henriknek) lelép otthonról. Kiugrik a korai, hirtelen felindulásból elkövetett házasságból vagy az elől, kapuzárási félelem, félelem a kapuzárási félelemtől, mindegy is: benőzik, s hirtelen és “váratlanul” elhagyja Erzsit. Új életet kezd, Erzsit le se tojja,…

Jó ideje rákezdett az őszi eső. A susogás és a finom pötyögés mély morajjá tompul, mire átér az ablakon. A felsőbb emeletin összegyűlő, elnehezedő és alázuhanó cseppek az ablakpárkányon landolnak szabályos rendszertelenségben. Placcs. Placcs. Pötty, pötty.…

Kétszáz éve ezen a napon, ezen az egyszerű, hétfői napon a kis Hector békát boncolgatott a kövön iskola után, és még egyáltalán nem gondolt arra, hogy negyven zongorával kellene megspékelni a szimfonikus zenekart. Egy Franz nevű kamasz az első dalocskáit dudorászta, és este…

 Ma van épp egy éve, hogy valaki valahogy így gondolta. Egy pénteki nap volt. Én csak odaléptem, és letettem a borospoharamat. Elővettem egy cigarettát, rágyújtottam. És aztán csak belenéztem a szemébe. És ő valahogy így gondolta.  Délután elzarándokoltam oda (azt…

Az előző posztba szerettem volna beékelni az E-dúr hegedűverseny első tételét, de túl nehéz volt megfelelő előadást találnom (néha döglesztően bárgyún képesek játszani), ezért estére föladtam. Most viszont rábukkantam egy nekem kellemes hangzású, és hozzá szavakba önthetetlen élményt nyújtó videóra…

 Hová bújt, hol bújkál a BWV147-es kantáta?   Szerintem ott bújkál valahol a Menuhinban és a Gouldban. S egy még csak Steinway zongorában.  Ezt örömére annak, hogy ma elmentem átvenni a jövő heti jegyeimet, és hirtelen megörömödve tapasztaltam a begereblyézett…

 Ha az ember lánya éjjel egykor Wim Mertenst kezd hallgatni, akkor ilyen videók rongyolják le. 

 Történt nem olyan régen, hogy egy kedves és nálamnál tapasztaltabb, a témában hitelesebb bloggerkollégám megihletődött a Bogányi-Chopin koncertbeszámolómon. Rögtön a megjelenéskor szerettem volna válaszolni, már csak az érintettség okán is, csak sosem jött el rá a…

Ahogy néznivalót keresgéltem valamelyik este, akadt a kezembe egy bontatlan lemez az EMI classic archive sorozatból Alexis Weissenberggel. Ha jól emélkszem, a The russian piano tradition két lemezével együtt kaptam, az egyiken Neuhaus, a másikon Goldenweiser kellően szívenütő…

 És újabb a fantasztikus zenei asszociációs élmények közül. A hétfő délutáni, amúgy is kedélyes munkát mindenféle Dvorak-művekkel kedélyítettem tovább, amikor a szláv táncok (Op. 46.) másodikjához értem, amire valami megfeszült és csiklandozni-birizgálni kezdett az…

Nem arról szól a cím, hogy Dvoraknak, vagy hogy bárki másnak volna "hamis" zenéje. A cím arról szól, hogy ha a valódiság fogalmához kellene zenét találnom, ma ez számomra Dvorak zenéje lenne (vö: a milyen zenéket vinnék a lakatlan szigetre marcangoló -- s mellesleg…

napocskának aki legilyenebb, és a másik invariáns    Ami tulajdonképpen életre hívta ezt a posztot, az valami, amiről végeredményben e poszt nem fog szólni, vagy csak nagyon keveset. Elmondom, hogy is volt minden.  Minden úgy kezdődött, hogy már egy hete csak a Dvorak…

Igaz, hogy emeletes panelházban nőttem fel, de amióta a felnövésem véget ért, laktam Dunakeszin kis házikóban nagy kerttel, és két éve anyámék vettek ugyanott nagy házikót kis kerttel, és míg a kis házikóban laktam, s mióta anyámék a nagy házikóban laknak, számtalan és egy…

Mindig csodaszámba megy, hogy bemegyek az OIK zeneműtárába, ott senki nem kérdez meg, ki vagyok, mit keresek itt, hanem kedvemre felmegyek a félemeletre, és kedvem tartja ideig szöszölgetek a lemezek között, kiválasztok közülük fél tucatot, és aztán egyszerűen, ahogy mondom:…

Mondanom sem kell, hogy nem akarnék semmi sértőt írni, és remélhetőleg a tény önmagában nem az (akkora arca a rézfaszú bagolynak sincs, hogy ezt gondolja:-), de: nemigen szoktam Bach-kantátákat hallgatni.  Ahogy ezt a kijelentést leírtam, elképzeltem, ahogy zötyögök az 59-es…

Az inkább hírhedt Sebestyén Dorottya, utólag azért szép emlékű fizikatanárom annak idején az első fizika előadást valami szerda reggeli nyolc órakor a nagyelőadó vásznára kivetített Lépcsőn fel és le című Escher-litográfiával kezdte, s azzal, hogy a következő…

 Tényszerűen az van, hogy a Titanic filmfesztivál meglepő résztvevője idén a 2009-es, egy ideje már az amazonos wish listemen lévő Genius within -- The inner life of Glenn Gould című film, amit pénteken az Örökmozgóban, jövő kedden pedig a KINO moziban lehet megnézni. …

Iza a tízévesforma kislány, aki előttem jár zongoraórára. Karácsonyra hozott neki a Jézuska egy elektromos zongorát, és én meg mindig úgy köszönök neki, mintha pajtások volnánk. Szia Iza!, szoktam mondani, amikor negyed órával korábban megérkezem. Majdnem mindig korábban érkezem, mert úgy végzek a…

Ma az történt, hogy semmi extra. S kellő tapasztalat után az ember megtanulja, hogy a legjobb, ami történhet, az a semmi extra, mint ahogy messze a legkellemesebb tevékenység, amit fekvő helyzetben végezni lehet, az alvás.Tegnap végül is nem mentem el a Pollack Mihály térre a…

Ma is eltaláltam a Muzsikáló délután rejtvényét, és ma ismét nem nyertem, de most már nem bánom. :-D Ellenben a feladványról... szóval ma megint a zeneszerzőt kellett kitalálni egy zongoraszonátához, aki ezúttal Schumann volt, a darab pedig az op. 11. fisz-moll zonogoraszonáta.…

 Az előbb lementem cigiért, és azon flesseltem visszatérve, hogy a lépcsőházból tökéletesen hallható, hogy odabent valaki Mozart A-dúr hegedűszonátáját hallgatja, és egyszercsak elképzeltem, ahogyan odabent ülök és hallgatom a Mozart-szonátákat, és lényegében kedvem…

Tegnap este egyszerűen nem volt rá érkezésem, hogy melegében megírjam, hogy miután szerdán már olyan nagyon de nagyon szerettem volna, tegnap végül is tényleg NYERTEM a Muzsikáló fakking Délutánban!!!!!! :-DD Ez olyannyira hihetetlen, pláne az előzmények után, hogy hajlok azt…

 Ha már a Bach A-dúr zongoraversenyéről lett lévén szó úgyis, régóta kívánom már ide a David Fray nevű jelenséget, akire Bruno Monsaingeon-filmek kutatása során akadtam rá. Elsőre elég gyanús volt a dolog, mert Monsieur Monsaingeon nem szokott mindenféle tinédzserekről…