A jó koncertek mind hasonlók egymáshoz, minden rossz koncert a maga módján az. A rossz koncertekről könnyebb, hálásabb megnyilatkozni, ellenben talán ugyanolyan könnyű a lehetséges jóindulattal megtalálni bennük a jót. Valahogy így voltam a november 25-én, a Zenakadémia nagytermében adott…

A zene világnapja alkalmából. 

Azt hittem, kiszúrtam egy idézetet Bach f-moll prelúdiumából (Wohltemperiertes Clavier 2. könyv, no. 12.) Mahler Dal a Földrőljének Búcsújában, pontosabban annak egyik témájában. Utánakerestem, hátha van nyoma a dolognak, de helyette ezt találtam a szövegkönyvben:  Der Bach…

Kedvenc logikai entitásunk a végtelen ciklus: voltam koncerten. 

 Ma van épp egy éve, hogy valaki valahogy így gondolta. Egy pénteki nap volt. Én csak odaléptem, és letettem a borospoharamat. Elővettem egy cigarettát, rágyújtottam. És aztán csak belenéztem a szemébe. És ő valahogy így gondolta.  Délután elzarándokoltam oda (azt…

Az előző posztba szerettem volna beékelni az E-dúr hegedűverseny első tételét, de túl nehéz volt megfelelő előadást találnom (néha döglesztően bárgyún képesek játszani), ezért estére föladtam. Most viszont rábukkantam egy nekem kellemes hangzású, és hozzá szavakba önthetetlen élményt nyújtó videóra…

“Úgyis ideje leporolni a jó öreg fúgákat, ha már így beköszöntött az ősz.” -- jegyeztem meg kollégámnak egy júliusi kávé és cigaretta mellé, bele a kitartón zuhogó esőbe. Biztos mindenki emlékszik, hogyan fújták le idén a nyarat a közepén. És aztán valóban…

 Hová bújt, hol bújkál a BWV147-es kantáta?   Szerintem ott bújkál valahol a Menuhinban és a Gouldban. S egy még csak Steinway zongorában.  Ezt örömére annak, hogy ma elmentem átvenni a jövő heti jegyeimet, és hirtelen megörömödve tapasztaltam a begereblyézett…

Ahogy néznivalót keresgéltem valamelyik este, akadt a kezembe egy bontatlan lemez az EMI classic archive sorozatból Alexis Weissenberggel. Ha jól emélkszem, a The russian piano tradition két lemezével együtt kaptam, az egyiken Neuhaus, a másikon Goldenweiser kellően szívenütő…

napocskának aki legilyenebb, és a másik invariáns    Ami tulajdonképpen életre hívta ezt a posztot, az valami, amiről végeredményben e poszt nem fog szólni, vagy csak nagyon keveset. Elmondom, hogy is volt minden.  Minden úgy kezdődött, hogy már egy hete csak a Dvorak…

A múltkorában úgy találtam, hogy a jóisten szűkmarkúan osztogat, de akkor viszont bőkezűen, és ezt ma ismét alátámasztotta egy olyan kis girbegurba, göcsörtös gerendácskával, amely énnekem a korinthoszi oszlop. Mert azóta, hogy a Muzsikáló délutánban először nyertem, azóta…

Igaz, hogy emeletes panelházban nőttem fel, de amióta a felnövésem véget ért, laktam Dunakeszin kis házikóban nagy kerttel, és két éve anyámék vettek ugyanott nagy házikót kis kerttel, és míg a kis házikóban laktam, s mióta anyámék a nagy házikóban laknak, számtalan és egy…

Találtam ezt a zseniális videót c-mollban sok héttel ezelőtt egy véletlen reggelen, és az első gondolatom volt, túl a videó iránti elköteleződésen, hogy hol a fenében lehet ilyen bábut szerezni?!:-) A videó készítője nem válaszolt, de -- ellentétben az előző poszt…

 Két hete pénteken, egy hervadt koraestén sikerült tetten érnem az ultimate, egyetemes zenei élményt, amelyet alighanem mindig keresek. Éppen azután, hogy később megérkeztem, jutottam a Mérő László Az érzelmek logikája című könyvében a flow élményt taglaló részhez. A felsorolt nyolc pont legtöbbje…

Mondanom sem kell, hogy nem akarnék semmi sértőt írni, és remélhetőleg a tény önmagában nem az (akkora arca a rézfaszú bagolynak sincs, hogy ezt gondolja:-), de: nemigen szoktam Bach-kantátákat hallgatni.  Ahogy ezt a kijelentést leírtam, elképzeltem, ahogy zötyögök az 59-es…

 Minthogy állandó társam: univerzális, szent és olthatatlan magányom mostanság létformaszerűen szabotálódik, s ezzel egy nem annyira logikai buborékban felszívódva minden elegancia és minden dac nélkül veszi a kabátját és magamra hagy, a blog s annak olvasója tudtán…

- De azért a Haydn-szonátákhoz az is hozzátartozik, hogy a fickóm általános nézetei szerint amúgy is ki a fene az a Bakk, és Mozart egy vinnyogó kis idióta, és Glenn Gould meg egy autista. - De hát Glenn Gould autista volt, nem?:-D

 Ha már a Bach A-dúr zongoraversenyéről lett lévén szó úgyis, régóta kívánom már ide a David Fray nevű jelenséget, akire Bruno Monsaingeon-filmek kutatása során akadtam rá. Elsőre elég gyanús volt a dolog, mert Monsieur Monsaingeon nem szokott mindenféle tinédzserekről…

Szóval David Fray megússza a mai napot, ugyanis több minden is történt. Először is az, hogy semmi sem történt, amikor reggel felébredtem, és mivel nem éreztem úgy, hogy különösebben bármi is volna, amiért ma egyáltalán érdemes lenne felkelnem, gondoltam, a legjobb az lesz, ha…

Tíz belgyógyászból egy biztosan ajánlja ezt, feltéve, hogy épp köztük van. Valójában a d-moll zongoraátiratát hallgatom az egyik Richter CD-mről a reggeli kávéhoz, de azt nem találom. Nem baj, Arthur és az a-moll segít a bajban.     

 Ha most az index.hu zenei munkatársa volnék, valahogy így kezdhetném a tudosításomat: ma este tanúi lehettünk, ahogy Kurtág szelleme megszállja a Contrapunctust, egy hobbit nyilvánosan elélvez egy nagy szekundra, és egyébként szimplán halomra kúrnak egy Förster zongorát.…

Ma reggel megint arra keltem, hogy dúdolok valamit. A változatosság kedvéért egy Bach-hármasversenyt, a BWV 1057 első tételét, ami valahogy egyáltalán nem illett a képbe az éjszakám után -- de talán pont ezért. Az elme menekül.  Az éjjel az történt, hogy két óra…

A nyár elején egy napfényes és langyos vasárnapdélutánon bekempeltem faterom dolgozószobájának padlójára. Ez közvetlenül azután volt, hogy megérkezett a várva várt Yamaha hifim, és azért vettem be magam a dolgozószoba padlóján egy párnára, hogy kiválogassam az évek során…

Szóval végül is kiléptem az utcára ebben a valószerűtlen napsütéses őszben, és már nem is kívántam, hogy bárcsak borulna be, de azért nem bántam, hogy megjelentek a felhők az égen. És aztán egyszerűen elindultam, rakosgattam egyik lábamat a másik elé, majd a másikat az…

Betegség miatt átmenetileg zárva.Csak hogy tiszta legyen, NEM a 10 órányi Dvorak vonósnégyesbe, a hat órányi Barenboim-féle Masterclassesba, vagy a többibe betegedtem bele, amiket az elmúlt napokban sikerült végighallgatnom és -néznem. Ezekkel épp gyógyítom…

 Tegnap írtam egy posztot lényegében a hanyatló egészségemről, avagy a gép fizikai állapota, de képtelen volt ez a nyomor blog.hu publikálni, ezt egyfajta felsőbbrendű kritikának tekintve hagyjuk is. Különben elrabolták a hétvégémet:-), így a hétvégi posztok a…

Tegnap a "zene olvasáshoz" rovathoz Bach Wohltemperiertes Klavierjét éreztem eszményi választásnak erre a remekbeszabott szombat estére (aki érzett már hasonlót, fényképes önélterjazzal jelentkezzen a megfelelő fórumon:-), és amikor én a saját könyvem úgy…

"Actus tragicus". Muhaha. Mondom én, hogy istennek van humora.  Ez szavakba önthetetlenül gyönyörű videó. Vajon min mosolyodik el, s mit mond az öreg Kurtág a feleségének?

Ezen voltam az este, ami itt fent. Mindig más, közelibb, kevésbé túlzó élmény a Művészetek Palotáján és egyéb erre kialakított menő helyek helyett hangversenyen (vagy bármilyen zenei eseményen) lenni mondjuk a lezárt Andrássy-úttól kezdve a belvárosi Szent Mihály templomig…

Képzeljük el azt, hogy a Rolling Stones Bivalybasznádra megy koncertezni. Beáll a művelődési házban a recsegős parkettára, és nyomja a rákkenrólt a karaokemasinába a falu mind a harminckilenc lakosának, gyerekeket is beleértve. Hát ilyesmi történt ma Budapesten. Részemről az…