Ahhoz képest, hogy nincs még itt az ősz, ahhoz képest már lábat is törölt, kioldotta már a cipőfűzőjét, kificcent már a közepes, még nem bántó lábszaga neki, hogy sarokirányba kibújt a lyukacsos, barna bőrcipőből, és kényelembe helyezte magát kávéra, cigarettára gyújtva az Egyetem téren. Esernyője…

 legfőképp n.-nak  Vagy három hete nem takarítottam ki a kádat. A peremét kezdi ellepni a cirkóból cirkáló gané. Alattomos ez a gané, csak akkor lehet észrevenni, ha az ember napról napra odafigyel. Különben a finom, szürke hamu meg por lassan, sárgán rákövül a kád…

A kontraszt kedvéért azzal akartam kezdeni, hogy régen leszoktam már arról, hogy tárgyakhoz kötődjem, hogy misztifikált, szentté avatott dolgaim legyenek, amiket titokban magammal hurcolok mindenhová, mint egy kisgyerek. Azután rájöttem, hogy ebből két dolog nem igaz csupán: az, hogy régen, meg az,…

Anyám egyik kedvenc úgynevezett családi története, amikor ifjabbik (akkoriban még: kisebbik) öcsém felgyújtotta a lakást. Anyám imád ilyesfajta családi történeteket mesélni, mondja őket a szomszédnak, a sarki boltosnak, a régi és új rokonoknak, a családi barátoknak, valamint,…

Nem. Nem haragszom. Attól, hogy gyűlöllek, még nem haragszom. Csak egyszerűen ne akarj most. Hagyjál most. Ne, ne dugd ide a fejed. Ide ne merj jönni nekem. Ne fektesd a mellkasomra a nagy fejed, ne szuszogjál ide nekem. Ne verjen a szíved itt nekem. Ne kapaszkodjál belém. És végképp…

Szóval már egy egész hete, hogy a Kazinczy utcában lakom, és már majdnem egy egész hete olyan, mintha sosem laktam volna máshol. Én, aki tíz év soha el nem olvasandó levelezését tartogatom, aki borosdugókat, HÉV-jegyeket, hétköznapi konyhai cetliket őrizgetek, aki egy lecserélt…

  párnába fúrt és tenyér mögé rejtett,szemlesütött és szájeltakart zárójelekben, sorok közt, széljegyzetekben és a margón, és babrált és matatott és tördelt és piszkált dolgok deriváltján, lendületből egy pofont úgy kapnék balról!, hogy aztán ocsúdva, izzó…

Sütőd van-e? -- kérdezte tőlem. Nem tudom, mondtam neki, rémlik, mintha lenne. Rémlik, hogy szekrénynek használom, tettem hozzá, de megnézem. A rend kedvéért kimentem a konyhába és megnéztem. Tényleg van, és tényleg szekrénynek használom, válaszoltam. Poharak vannak benne,…

Szokásos sztori. Pali (mégsem hívhatják Henriknek) lelép otthonról. Kiugrik a korai, hirtelen felindulásból elkövetett házasságból vagy az elől, kapuzárási félelem, félelem a kapuzárási félelemtől, mindegy is: benőzik, s hirtelen és “váratlanul” elhagyja Erzsit. Új életet kezd, Erzsit le se tojja,…

Jó ideje rákezdett az őszi eső. A susogás és a finom pötyögés mély morajjá tompul, mire átér az ablakon. A felsőbb emeletin összegyűlő, elnehezedő és alázuhanó cseppek az ablakpárkányon landolnak szabályos rendszertelenségben. Placcs. Placcs. Pötty, pötty.…

Egy ódon, nagy belmagasságú bécsi lakásban találtam. Egy fickóval jártam ott, akinek rokonáé volt. Hosszú, egyenes tartású, arisztokratikus arcélű nagynéni vagy nagybácsi, ahogy képzelem; a lakás is olyan volt, mintha a 19. századból maradt volna fent: szobrocskák, dobozkák, míves keretű portrék…

Ha egy sztori a szomszéd asztalnál, vagy egy idegen beszélgetés a villamoson úgy kezdődne, hogy a pofa épp Rimszkij-Korszakov önéletrajzát olvasta, amikor..., akkor én biztos kihallgatnám. És ha hosszú, akkor elvillamosoznék érte Budafokig akár, még át is szállnék, akkor is ha,…

 Ma van épp egy éve, hogy valaki valahogy így gondolta. Egy pénteki nap volt. Én csak odaléptem, és letettem a borospoharamat. Elővettem egy cigarettát, rágyújtottam. És aztán csak belenéztem a szemébe. És ő valahogy így gondolta.  Délután elzarándokoltam oda (azt…

“Úgyis ideje leporolni a jó öreg fúgákat, ha már így beköszöntött az ősz.” -- jegyeztem meg kollégámnak egy júliusi kávé és cigaretta mellé, bele a kitartón zuhogó esőbe. Biztos mindenki emlékszik, hogyan fújták le idén a nyarat a közepén. És aztán valóban…

Azt hiszem, hogy én nem tudok azért vagy ezért, jól vagy rosszul, nem tudok mégis vagy mégsem, nagyon vagy kicsit, nem tudok jobban, legjobban, kevésbé, nem tudok másképp, nem tudok amellett, meg nem tudok annak ellenére. Azt hiszem, hogy én csak szeretni tudok. De már mindenkit…

  Találtam egy jégkrémet a fagyasztóban. Olyan hőség van, hogy felforr a májdzsúz, és jéggel kell inni, úgyhogy tegnap jeget csináltam, és közben találtam egy jégkrémet a fagyasztóban. Joghurtos, mert nem szereted a csokit, csak a fehéret. Fehércsokis…

a világ dicsősége, hogy a bagoly vezetőképességét a Bartók rádió reggeli műsorába helyzi, s midőn  -- mintegy antitézisként, ne tagadjuk -- odahelyezi, nagy, nagy ürességtudata támad. Lekonyult ..mosollyal küld róla képeslapot. Hát így múlik el az első…

 Tegnap egy hegedűkészítő előadásán jártam, aki elmondta és bemutatta, hogyan készíti a hegedűit. A hegedű testében, a láb alatt (a láb a lapocska, amelyen a húrok nyugszanak) található egy tiplire emlékeztető faragott pálcika, amely a húrok rezgését a hátlapba vezeti. Nélküle szinte megnémulna a…

Volt egy bő hét, kettő is talán, amíg meg voltam győződve, hogy Dvorak zenéje “gyógyított meg”, így, szó szerint és kizárólagosan. Nem kell megijedni, nem a Dvorak zenéjének ismételt égbemagasztalása következik, amúgy is legfeljebb visszajátszásról lehetne szó, hiszen az előző mondat annak a…

 Ha az ember lánya éjjel egykor Wim Mertenst kezd hallgatni, akkor ilyen videók rongyolják le. 

Ahogy néznivalót keresgéltem valamelyik este, akadt a kezembe egy bontatlan lemez az EMI classic archive sorozatból Alexis Weissenberggel. Ha jól emélkszem, a The russian piano tradition két lemezével együtt kaptam, az egyiken Neuhaus, a másikon Goldenweiser kellően szívenütő…

napocskának aki legilyenebb, és a másik invariáns    Ami tulajdonképpen életre hívta ezt a posztot, az valami, amiről végeredményben e poszt nem fog szólni, vagy csak nagyon keveset. Elmondom, hogy is volt minden.  Minden úgy kezdődött, hogy már egy hete csak a Dvorak…

 Felejteni a világ legegyszerűbb dolga. Nekem is mindennap újra és újra sikerül. 

 és csak a tétova kar keresi, nyughelye máshol lesz-e neki, és csak az ujjad az ujjamhoz ér,  és te a másikkal nyúlsz a borér'. ajkamra ráül a borteli gőz, pillantásod is ott elidőz, és csak az ujjad az ujjamig ér,  és csoda jót és szépet igér... és csak…

 virrasztást zabálsz, szomjad lecsókolt könnyek oltják,vagy még az sem: tanúja csak a hullajtó szempár, ágytáladból telik meg a pohár, súlyos lehelleted szívom minden cigarettán. olcsók között a félkegyelmű, a megszokásban lettünk…

 Jöhetne a nyelvkönyvekből jól ismert kérdés: mit is látunk a képen?  Nos, a képen azt látjuk, ahogyan a (nem jól láthatóan, de mégis) public masturbator trenchcoat-ot viselő rézfaszú bagoly a szentséges, Yamaha márkájú trónjáról az angol órán…

Az acél edzéséről.  "... Ezt követően gyorsan lehűtik. [...] A hűtés során az izzítás hőmérsékletén fennálló állapotot mintegy „befagyasztják”, a ferritté vagy perlitté alakulás nem tud végbemenni. Emiatt az edzett acél mindig metastabilis állapotúnak…

  Az Álmom: a digitális technika, és egyéb egyáltalán nem híres művek alkotójától a worst ever shit crap, a széthulló agy indokolatlan és rendeltetésszerűen elmekórtani szüleménye.... Mátólnem susogok szeretleket a véres Hold alatt,Most parkolópályára…

 A mai napon kimostam szerintem életem első olyan adag mosását, amelyben minden zokninak megtalálható a párja. Már a teregetés végén jártam, és kerestem a fennmaradó, már nem teljesen rendeltetésszerű, de praktikusan még felhasználható helyeket a zokniknak, és akkor…

Ha minden igaz, a mai nappal szándékszerűen megkezdek elmúlni a magam s mások számára elviselhetetlenül boldogtalannak lenni. Azután már csak el kell múlni boldogtalannak lenni. S legvégül: csöndesen elmúlni lenni is. Szóval ennyit a középtávú tervekről, végül is.