Délután fél kettő, beállok a Ferenciek tere CBA pénztárai előtt a piros csík elé, várakozás alatt a pénztárcámat keresgélem. Középkorú házaspár megáll, néződik egy keveset, majd besétál mellettem, előre az egyik pénztárhoz, és elkezd sorban állni az éppen fizető…

Állt ott hetykén, flegmán és bánatosan, szóval, ahogy mindig. Hátrakulcsolt kézzel hajlongott előre, látványosan bámészkodott valamit a kirakatban. Ahogy elnéztem, ugyanolyan eséllyel lehetett az üveg mögött művégtag, izlésbűntény vagy tisztességben korosodott hangszer. Épp rád vártam, szól oda a…

Ahhoz képest, hogy nincs még itt az ősz, ahhoz képest már lábat is törölt, kioldotta már a cipőfűzőjét, kificcent már a közepes, még nem bántó lábszaga neki, hogy sarokirányba kibújt a lyukacsos, barna bőrcipőből, és kényelembe helyezte magát kávéra, cigarettára gyújtva az Egyetem téren. Esernyője…

“Itt van az ősz, itt van újra” -- éppenséggel nem erre gondoltam, amikor augusztus huszonhanyadikán leesett végre az eső. Valójában pusztán az esőre gondoltam, és ki is mentem az ablakba megnézni, hogy mégsem gondolni kelljen rá, hanem részesülni benne, vagy szembesülni vele,…

Ez, hogy jóvá teszem: a felnőttek szava (tudom: kifejezése). Ott van a listán, egyből azok után, hogy pazarlás, hogy kellemetlenség, modortalan, átmeneti. Van ezekből egy hosszú lista, ezeket meg kell tanulni, mert már nem elég, ha azt mondom, jó meg rossz, tetszik meg utálom, éhes…

 legfőképp n.-nak  Vagy három hete nem takarítottam ki a kádat. A peremét kezdi ellepni a cirkóból cirkáló gané. Alattomos ez a gané, csak akkor lehet észrevenni, ha az ember napról napra odafigyel. Különben a finom, szürke hamu meg por lassan, sárgán rákövül a kád…

Fodultam ki a Vajdahunyad utcából, befelé az Üllői út sötétre nedvesedett aszfaltján. Pergett le a bőrdzsekimen a ritkás eső, a bokám szára fázott a rövid zokniban. A hűvös párában a szokottnál is klórszagúbbnak éreztem magam. Az uszoda miatt van, megszoktam már -- nem is…

A kontraszt kedvéért azzal akartam kezdeni, hogy régen leszoktam már arról, hogy tárgyakhoz kötődjem, hogy misztifikált, szentté avatott dolgaim legyenek, amiket titokban magammal hurcolok mindenhová, mint egy kisgyerek. Azután rájöttem, hogy ebből két dolog nem igaz csupán: az, hogy régen, meg az,…

Anyám egyik kedvenc úgynevezett családi története, amikor ifjabbik (akkoriban még: kisebbik) öcsém felgyújtotta a lakást. Anyám imád ilyesfajta családi történeteket mesélni, mondja őket a szomszédnak, a sarki boltosnak, a régi és új rokonoknak, a családi barátoknak, valamint,…

A Mátyás-templom padsorában ültem, és Handel egy orgonaversenye szólt, és én a masírozó halakat bámultam a mennyezeten. A Mátyás-templom freskóinak szegélyén egymás után masírozó halak vannak, és még sosem töprengtem el rajta, mit keresnek ott, vagy hová masíroznak azok a…

Szóval már egy egész hete, hogy a Kazinczy utcában lakom, és már majdnem egy egész hete olyan, mintha sosem laktam volna máshol. Én, aki tíz év soha el nem olvasandó levelezését tartogatom, aki borosdugókat, HÉV-jegyeket, hétköznapi konyhai cetliket őrizgetek, aki egy lecserélt…

Annyira fáradt voltam, hogy elaludtam az MR-gépben. Az MR-es asszisztens letorkoll: maga nyelt! Láttam a képeken! Kedves hölgyem, történt már ilyen a történelemben, bakizó TV-maci, miegymás, és mégis, ez legalább nem olyan képeken öröködött meg, amiket nem szívesen mutogatnék…

Ülök a pácienseknek járó széken, mit ülök, majd kinyúlok belőle, ahogy mutogatja a montoron a saját csontjaimat. Egy, kettő, három, számlálgat szakértelemmel, és az egyes csigolyákra mutat a tolla hegyével, majd megállapodik tarkótájékon valamelyiknél. Golyófeje van, és…

Sütőd van-e? -- kérdezte tőlem. Nem tudom, mondtam neki, rémlik, mintha lenne. Rémlik, hogy szekrénynek használom, tettem hozzá, de megnézem. A rend kedvéért kimentem a konyhába és megnéztem. Tényleg van, és tényleg szekrénynek használom, válaszoltam. Poharak vannak benne,…

 Jó ideje a göndör fickót figyelem a bárpult hosszabbik végén. Igen, portugieser, köszönöm, mondom, és fizetek a húszéves fiúnak, aki egy szalvétával ágyaz meg a pohárnak, és derűsen mosolyog, de nem különösebben nekem szánva. Még mindig figyel a malacképű oldalról,…

Szokásos sztori. Pali (mégsem hívhatják Henriknek) lelép otthonról. Kiugrik a korai, hirtelen felindulásból elkövetett házasságból vagy az elől, kapuzárási félelem, félelem a kapuzárási félelemtől, mindegy is: benőzik, s hirtelen és “váratlanul” elhagyja Erzsit. Új életet kezd, Erzsit le se tojja,…

Jó ideje rákezdett az őszi eső. A susogás és a finom pötyögés mély morajjá tompul, mire átér az ablakon. A felsőbb emeletin összegyűlő, elnehezedő és alázuhanó cseppek az ablakpárkányon landolnak szabályos rendszertelenségben. Placcs. Placcs. Pötty, pötty.…

Egy ódon, nagy belmagasságú bécsi lakásban találtam. Egy fickóval jártam ott, akinek rokonáé volt. Hosszú, egyenes tartású, arisztokratikus arcélű nagynéni vagy nagybácsi, ahogy képzelem; a lakás is olyan volt, mintha a 19. századból maradt volna fent: szobrocskák, dobozkák, míves keretű portrék…

Ha egy sztori a szomszéd asztalnál, vagy egy idegen beszélgetés a villamoson úgy kezdődne, hogy a pofa épp Rimszkij-Korszakov önéletrajzát olvasta, amikor..., akkor én biztos kihallgatnám. És ha hosszú, akkor elvillamosoznék érte Budafokig akár, még át is szállnék, akkor is ha,…

Becsöngettek hozzám az este. Pontosabban: feltelefonáltak, a kaputelefonon. Becsöngetni már csak azért sem tudtak volna, mert a csengő három éve -- amióta itt lakom -- nem működik. Egyszer kijött a szőrös kaputelefon-szerelő, de Linda barátnőmmel úgy éreztük, kicsit kontár…

 Az Egyetem téren ültem szokásos vasárnapdélutáni elfoglaltságaimmal, és köröttem folyt az Egyetem tér szokásos vasárnapdélutáni élete. Minden olyan volt, mint mindig, csak az árnyékok nyúltak hosszabbra az ilyenkor megszokottnál, és én meg egy zöld plédet csavartam…

Nézegettem, ahogy léteztem itt körülötte az este. Nem nyúltam hozzá, arrébb se toltam, meg se mozdítottam. Jövevény, idegentest, nem az enyém, nem én vagyok, mint a többi holmi. Különben nem látnám, észre sem venném, fel sem tűnne. Különben kivenné a részét a hömpölygő…

 Nem túl gyakran járok a Liszt boltba. Nincs rá különösebb okom, hogy ne járjak oda, ellenben az odajárás mellett volna több is (például hogy közvetlenül a Liszt Ferenc tér mellett, a Jókai téren található a legtörzsebb helyeim egyike), mégis, az élet úgy hozta, hogy…

- Azt mondod, szabad hazudni?- Persze, hogy szabad. Hogyne lenne szabad. - Nekem azt mondták, nem szabad. - Rosszul mondták. Mindent szabad. - És te majd elhiszed?- Ha szeretnéd. - És ha azt szeretném, hogy ne hidd el? - Megpróbálhatom azt is. Hátha sikerül. -…

 Mindig a József Attila utcán sétálok haza. Mióta Újpesten lakom, valahányszor az utolsó metróval érkezem, mindig a József Attila utcán sétálok haza.A József Attila utcában valamikor az idők kezdetén éghetett ki a közvilágítás, ha ugyan volt ott olyan valaha, és éjjel,…

Aztán tegnap azt mondja nekem valaki: "de hát én azt hittem, magával csak vidám dolgokról lehet beszélgetni". Hogy hol meg mikor tévelyedett el, majd tevődött át a vonatkoztatási rendszer az emberből a dolgokba, arról én lemaradhattam. Két szomorú ember utazik a…

Azt hiszem, hogy én nem tudok azért vagy ezért, jól vagy rosszul, nem tudok mégis vagy mégsem, nagyon vagy kicsit, nem tudok jobban, legjobban, kevésbé, nem tudok másképp, nem tudok amellett, meg nem tudok annak ellenére. Azt hiszem, hogy én csak szeretni tudok. De már mindenkit…

De minden éjjel, hogy hanyatt fekszem a matrac közepén. És a Hold épp az ablak fölött, és az utcai lámpák fénye a félig eresztett redőny alatt. Épp annyi a fény hiánya, hogy a dolgoknak nincs többé színük. És a színtelen fény a redőny alól s a nyitott ablak üvegéről…

Az, hogy van tévéelőfizetésem, ilyen formában nem igaz. Nem nincs tévéelőfizetésem, így helyes. Azért nem nincs tévéelőfizetésem, mert annak idején, amikor az internettel együtt jött, megrendelni lehetett telefonon. Most, hogy három év után meguntam, hogy fizessek a be sem…

 Tegnap egy hegedűkészítő előadásán jártam, aki elmondta és bemutatta, hogyan készíti a hegedűit. A hegedű testében, a láb alatt (a láb a lapocska, amelyen a húrok nyugszanak) található egy tiplire emlékeztető faragott pálcika, amely a húrok rezgését a hátlapba vezeti. Nélküle szinte megnémulna a…