Nem túl gyakran járok a Liszt boltba. Nincs rá különösebb okom, hogy ne járjak oda, ellenben az odajárás mellett volna több is (például hogy közvetlenül a Liszt Ferenc tér mellett, a Jókai téren található a legtörzsebb helyeim egyike), mégis, az élet úgy hozta, hogy…

“Úgyis ideje leporolni a jó öreg fúgákat, ha már így beköszöntött az ősz.” -- jegyeztem meg kollégámnak egy júliusi kávé és cigaretta mellé, bele a kitartón zuhogó esőbe. Biztos mindenki emlékszik, hogyan fújták le idén a nyarat a közepén. És aztán valóban…

 Van abban valami barátságos, engesztelő szomorúság, valami meghitt idegenség, a kedves, intim érzése az odanemtartozásnak, amikor az ember magányosan sétálgat tetszőlges városában a világnak. A sehova sem tartozás békés, gondtalan vigasza. Ottlétének minden oka, hogy semmi…

Ma is eltaláltam a Muzsikáló délután rejtvényét, és ma ismét nem nyertem, de most már nem bánom. :-D Ellenben a feladványról... szóval ma megint a zeneszerzőt kellett kitalálni egy zongoraszonátához, aki ezúttal Schumann volt, a darab pedig az op. 11. fisz-moll zonogoraszonáta.…

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Schumann C-dúr fantáziájának (op. 17) harmadik tételében a bevezető két moduláció egyszerűen állandóan erre a számra emlékeztet:   Én amúgy mindig azt gondoltam, hogy ilyen a szerelem. Azt hiszem, ma is azt…