“Úgyis ideje leporolni a jó öreg fúgákat, ha már így beköszöntött az ősz.” -- jegyeztem meg kollégámnak egy júliusi kávé és cigaretta mellé, bele a kitartón zuhogó esőbe. Biztos mindenki emlékszik, hogyan fújták le idén a nyarat a közepén. És aztán valóban…

Volt egy bő hét, kettő is talán, amíg meg voltam győződve, hogy Dvorak zenéje “gyógyított meg”, így, szó szerint és kizárólagosan. Nem kell megijedni, nem a Dvorak zenéjének ismételt égbemagasztalása következik, amúgy is legfeljebb visszajátszásról lehetne szó, hiszen az előző mondat annak a…

 És újabb a fantasztikus zenei asszociációs élmények közül. A hétfő délutáni, amúgy is kedélyes munkát mindenféle Dvorak-művekkel kedélyítettem tovább, amikor a szláv táncok (Op. 46.) másodikjához értem, amire valami megfeszült és csiklandozni-birizgálni kezdett az…

Nem arról szól a cím, hogy Dvoraknak, vagy hogy bárki másnak volna "hamis" zenéje. A cím arról szól, hogy ha a valódiság fogalmához kellene zenét találnom, ma ez számomra Dvorak zenéje lenne (vö: a milyen zenéket vinnék a lakatlan szigetre marcangoló -- s mellesleg…

napocskának aki legilyenebb, és a másik invariáns    Ami tulajdonképpen életre hívta ezt a posztot, az valami, amiről végeredményben e poszt nem fog szólni, vagy csak nagyon keveset. Elmondom, hogy is volt minden.  Minden úgy kezdődött, hogy már egy hete csak a Dvorak…