Jó ideje rákezdett az őszi eső. A susogás és a finom pötyögés mély morajjá tompul, mire átér az ablakon. A felsőbb emeletin összegyűlő, elnehezedő és alázuhanó cseppek az ablakpárkányon landolnak szabályos rendszertelenségben. Placcs. Placcs.
Pötty, pötty. Pötty.
Eszembe jut Schubert Esz-dúr triójának pötyögtetős témája a zárótételből. A másik oldalamra fordulok az egyikről. Éjjel kettő van. Öt óra múlva kelek. Pötty, pötty, pötty.
Kinyitom a nappaliablakot, miután magamra vettem egy plédet. Rágyújtok, kifújom a füstöt a szép, monoton esőhangba. Nem vagyok álmos. Kinyitom a jegyzetfüzetemet a legutolsó feljegyzéseknél. El sem feledett zeneszerzők, olvasom. Rummel, Ludvig Schytte, Merikanto, így alatta. Visszalapozok egyet. Néhány sor jegyzet két fickóról, akik végül franciául szólaltak meg a szomszéd asztalnál. Alatta: Alka Seltzer. Vastag vonal, firkák. Egy gondolatjel: egyensúlyi pontok. stabil. instabil. A lap további része üres. Becsukom a füzetet.
Pötty, pötty. Szólnék valakihez.
Berakom az első Asz-dúrt a Moments Musicaux-ból. Újabb cigarettát gyújtok. Szeretném helyette az esőt hallgatni odabent. Vajon majdnem bárki megtenné? Egy borostás áll a tarkómnál, egy dünnyögő hang a fülemben. Szuszogás. Hallom az esőt. A hallgatáshoz ketten kéne lenni. Ennyi lenne az egész? Átnyomom a Gesz-dúr imprompture. Végiggondolom, kivel lehetnék ketten.
Egy hete nem kacagtam egészségeset.
Négy hónapja nem szeretkeztem egészségeset.
Négy éve nem voltam boldog.
Ennyi? Nem vagyok szomorú tőle. Még csak kedvetlen sem. Egykedvű inkább. Aludnék inkább. Kevés férfival szerettem aludni, kevéssel szerettem ébredni. Reggelente gyakran kívántam, hogy bárcsak felszívódnának. Ne akarjon elmenni vécére, ne kérjen kávét. Ne akarjon átölelni. Ne akarjon hozzám érni. Hitvány egy dolog, gondolom. Hányan gondolhattak hitványat rólam.
Asz-dúr német tánc. Ez is pötyögtetős. Schubert tudott valamit az Asz-dúrról meg az őszi esőről. Ránézek Glenn Gouldra a falon. Hogy utálod a Schubert haszontalan repetícióit, mi?, gondolom neki. Hallod az esőt?
Nézem a képernyőt. Nincs mit írnom. Egy kicsit a fémszelencére gondolok. Kinyitom a jegyzetfüzetet megint. Húzok egy vonalat, felírom: múzsafi. Ennyi lenne az egész?
Három óra elmúlt. Négy óra múlva kelek.
Pötty, pötty, pötty.
Utolsó kommentek