Hová bújt, hol bújkál a BWV147-es kantáta?
Szerintem ott bújkál valahol a Menuhinban és a Gouldban. S egy még csak Steinway zongorában.
Ezt örömére annak, hogy ma elmentem átvenni a jövő heti jegyeimet, és hirtelen megörömödve tapasztaltam a begereblyézett programfüzetekből, hogy végre mindjárt és megint ősz, és megint Barokk Fesztivál, és megint FUGA-koncertek, és megint müpábanemmenés, és még OIK-nyitvatartás is. Valamint helyette a héten, hosszas érlelődés után, megfontolásból elvetélt Nicknack bácsi nyári zenéi, Nicknack bácsi téli zenéi című posztnak, amit talán majd a szódabikarbóna elővesz télen a spájzból. És talán nem.
A rézfaszú bagoly hamarosan átteszi egy időre székhelyét Kaposvárra, s talán helyszínileg is tudósít majd. És talán nem.
S őszig is: az augusztus egy jó hónap.
És aki nem találta, nem paccsolta le, nem szúrta ki, mint Tesz-vesz város oldalain a gilisztát, annak itt bújik ki a továbbra is eszményi Weissenberg ujjaiból a BWV147-es kantáta. Erre már rá nem mondja még az én apám sem, hogy olyan, mintha gép játszaná.
Utolsó kommentek