Mindenút bringaút és mindennap másnap. Mennyire kell az, hogy a reggeli hisztérikus-PMS-es agyfaszos hangulatokat néha felváltsa a bódult-fáradt nevetgélős, vihogósröhögős és szeretetteli baracklekvár. Imádom ezt a leheletnyi másnapot a vele járó megkönnyebbült fáradsággal, mindennap ezt kéne csinálni.

Szombaton fársángi maskarás mulaccság, és még nincs jelmezötletem, ami kétségbeejtő. A tavalyi delírium után arra gondoltam, hogy idén paranormális jelenségnek öltözöm, de ezt inkább megtartanám végszükség esetére, és kitalálnék valamit amit együtt tudunk csinálni a Kollégámmal. Bár ő meg beöltözhetne Mulder ügynöknek. Vagy Szkállinak. Emlékeztek arra a paródiára a Kretén magazinban...?
Nnnade mineköltözzem??!

Reggel kiderült, hogy a Kollégám, az komolyan, de igazán komolyan nem hallott még soha az Igazi Programozóról. Soha. Pedig az Igazi Programozó az egyik legelső magyar nyelvű nyelvemlék az internetről (ilyenformán a tihanyi apátság alapítóleveléhez hasonlítható), és még én is, a kis mazsola, aki ráfeszült a 33,6k-s izzó modemre, olvastam. Bár akkor még nem értettem, azt már akkor tudtam, hogy én biztosan hátulgombolós leszek, ha egyszer véletlenül. Aztán amikor elkezdték nekem tanítani a Pascalt, és még azt sem értettem..na akkor eldőlt. :-)

Kólát reggeliztem. Ideje rendelni valamit.