Ma este, ahogy baktattam hazafelé az Üllői úton ebben a szerelésben, a fehér, szivecskés pulóverben a farmerhez, rajta nyitott, cipzáras bőrdzseki, zöldátmenetes finom anyagú sál félig itt, félig ott lelógva, csíkos, kötött csöveskesztyű saját kezűleg levágott ujjvégekkel, a hülye szőke fejem, és rajta mintegy glóriaképp ez a túlméretezett AKG fejhallgató, amiben, úgy döntöttem, hazajövök, szóval ahogy ebben a körülbelül utcagyerek-felszerelésben és a hanyag tartásban bandukoltam, megláttam magam az egyik üvegtáblában, és rájöttem, hogy ki vagyok. A meghasonlott Holden Caulfield. :-D Az. Muhaha. Csak a szarvasvadászsapka és az összetört bakelit a fejhallgatóvá, valamint Bach digitális zongoraversenyeivé lényegültek.

Persze valójában csak egy összevissza balek, aki sznob társaságban azt mondaná az öltözködési stílusára, hogy eklektikus, csak, hogy szórakoztassa saját magát, és hajnali fél háromkor meg ezen töpreng ahelyett, hogy felhozná a heti alvásátlagát hat órára. 

Különben eszelős volt hazajönni abban fülesben, a városi zaj (pl: metró!) nagyjából felét teljesen kiszűri, és a maradékot is jelentősen tompítja, csak sajnos az mp3-lejátszóm nem képes kellőképpen meghajtani, ezért a belső hangerő is elmaradt a kívánatostól. Konklúzió: kell vennem egy megfelelő teljesítményű mp3-lejátszót.:-)