Ablak. Odakint mindenféle fények, fű és fák, sárga házfal, égbolt, ácsingózom és bámulok kifelé. Kávésbögre a kezemben, másikban cigaretta, hamutartó a radiátoron. Anyám felmenekült a szobájába. Terror. Elcsigázva bámulok ki az ablakon, vezényelgetem az A-dúr zongoraversenyt. Néha hallom, ahogy faterom odafentről belefütyörész néhány taktust. Egy Coleridge-kötet meg egy képeskönyv a Szépművészeti Múzeumról a kezem ügyében valahol. Megfordulok, átmegyek a túloldra, majd vissza, kedvtelve kalimpálok a zenére. Ezzel telt a délután. Míg anyám le nem jött, hogy lekúrjon hogy halkítsam már le a kurva zenét mert mak mak mak mak ...... Az egyetlen élőlény, aki képes elérni, hogy 17 évesnek érezzem magam, és ebből kifolyólag kedvem támadjon megint ajtót bebaszogatni és ordibálni, tetszőleges sorrendben. 

Öcsémmel azt tervezgetjük, hogy titokban egymásnak adjuk be az influenza elleni oltást, ami ott figyel a hűtőben, és cicát simogatunk és azon röhögcsélünk, hogy ha négyen voltak a tini nindzsa teknőcök, akkor miért mindig hat szeletre vágták a pizzát.

Ma egyetlen értelmes gondolatom sem volt, és nem úgy néz ki, mintha úton lenne. 

Viszont leesett, hogy holnap este megyek Kurtágra. Mindenki azt kérdezi, kivel mész, egyedül, mondom, mindig egyedül megyek. Anyám sem kivétel, kivel mész, egyedül, mondom, mindig egyedül megyek, na de miért, kérdezi, kérdőjel a fejem fölött, mégis ki a fasszal mennék, mondom, erős nyomtékkal azon, hogy fasszal, és ez valamiféle perverz örömet okozott. Ja hát mit tudja ő. Helyben vagyunk, mondom. A két hét múlvai Bogányira bezzeg két jegyem van, sőt hogy pontos legyen, kétszer kettő. De ezt már nem mondtam.

Jövő szombaton Strauss Metamorphosenjére megyek az olasz intézetbe, és egyesek képtelek megérteni, hogy ez miért elég ok arra, hogy el sem gondolkodjak, megyek-e az arra a hétvégére szervezett csapatépítésre. Barbárok. 

Milyen rohadt gonosz vagyok ma. A sors bosszúból leverette velem a két bögre egyikét, amelyekből hajlandó vagyok kávét inni, és szilánkokra törte. Most pontosan ugyanazon az asztalsarkon iszom a másikból a kávét.