Nézegettem, ahogy léteztem itt körülötte az este. Nem nyúltam hozzá, arrébb se toltam, meg se mozdítottam. Jövevény, idegentest, nem az enyém, nem én vagyok, mint a többi holmi. Különben nem látnám, észre sem venném, fel sem tűnne. Különben kivenné a részét a hömpölygő esti lélekvándorlásból a barnásnarancsban. Különben elnyelné, nem verné vissza a gondolatokat. Akkor gondoltam egyet, és kézbe vettem. Teljesen ismeretlen volt a tapintása. Nem bántották a zárjegyét, de a celofánt leszedték róla. Kedvelem az apró, jelentéktelen szokásokat. Átvettem a másik kezembe, aztán vissza az egyikbe. Végül visszatettem ugyanoda. Félig a papírokra, a Hermann Albert ferde, kézírott neve mellé. Pont, ahogy ittmaradt. Rágyújtottam a magaméból, és kedvtelve nézegettem tovább. Személyes dolog a cigaretta.