Képekben a tegnapi eseményekből:
Na jó, 1 képben. Az eseményekről:
Reggel a Schwartzer Ferenc utcában baktatva ráeszméltem, hogy kikerült az első, valóban aktualitással bíró cikk, méghozzá a tegnapi napra limitált aktualitással. Úgy gondoltam, talán, nagyon talán mégis megér annyit, hogy a függvényen belüli változókhoz hasonlóan rövid, de boldog élete legyen. Mivel eddigre teljesen elbizonytalanodtam milyenségét illetően (kivételesen klasszicista módszerrel finomítgatott írásról volt szó, plusz a szokásos papírsági(?..)), reggeli kávécigarettás, valamint telefonos segítséget kértem.
(És közreműködéséért, ami csupán nekem személyesen fontos és érdekes, de igazán és melegen hálás vagyok a rézfaszú bagoly egyetlen és legjobb barátjának, valamint elsőszámú és arany fokozatú olvasójának (ez mind egyetlen személy, akivel az elmúlt 1 évi közös ténykedésünkből egyáltalán nem következik magától értetődően a dolog), és még valakinek, aki úgy vált kritikai ponttá, hogy észre sem vettem, s ki tudja, a végén még a rézfaszú bagoly jóbarátja és fokozatú olvasója lesz (ami az elmúlt két havi közös ténykedésünkből egyáltalán nem következik magától értetődően). Én nem tudom, hivatalosan ez hogyan lehet nem így, de abban biztos vagyok, hogy így lehet, és hogy csak így érdemes.)
Miután a bagoly kettőből kettő hajrát kapott, elindult a Kísérleti Hadművelet. A Kísérleti Hadművelet annyiból állt, hogy a korábban nem létező, az utóbbi hetekben pedig óvatos publikálás helyett célzott stratégiával indította útjára a bagoly jómagamat is beleértve négy szárnysegédje (szárnysegédje, haha:-) a cikket, mintegy a kezdő lökést megadva. S aztán hagytam: keljen önálló életre, vagy pusztuljon el.
Az eredmény 27 darab facebook-megosztás és a fönti grafikonon látható 101 találat az oldalra (a mindenkori csúcsot 39-cel verve). Este hatkor, valahogy nyolcvan találaton kicsit még innen azt találtam mondani, ha ezen a napon 100 fölé megy, akkor én a mennybe. Az eredményt úgy értelmezem, a jóisten a kegyeibe fogadott, de azért a mutatóujját az égnek emelve, szigorú tekintettel. Korrekt!:-)
Csak azt sajnálom, hogy mindebből itt semmi nem látszott azon az egyetlen, üdítően gyalázó kommenten kívül. Egyszer egy rádiós ismerősöm panaszolta, milyen magányos dolog a műsorvezetés. Mert hiába a hallgatottsági adatok, az ember csak beszél, és nincs semmi kézzelfogható és azonnali reakció. Kicsit így érzem most magam. (Kicsit mindig.)
És hogy Liszt Ferenc születésnapján Liszt Ferencről is megemlékezzünk, a mai napra az idei őszöm kedvenc korzózós, teraszon cigarettázós, biciklizős, létezős zenéje, amelyre ennek az ősznek a ragadványai kerültek: Antonio Vivaldi L'estro Armonicójából a D-dúr concerto harmadik tétele. (Méghozzá úgy, ahogy én szeretem: Előadják a Szentpétervári Szólisták, vezényel Michail Gantvarg.:-)
Hiszen ma tényleg az egész világon Liszt zenéje szól. Valakinek a többieket is őrizni kell addig is, nem?
Utolsó kommentek