És újabb a fantasztikus zenei asszociációs élmények közül. A hétfő délutáni, amúgy is kedélyes munkát mindenféle Dvorak-művekkel kedélyítettem tovább, amikor a szláv táncok (Op. 46.) másodikjához értem, amire valami megfeszült és csiklandozni-birizgálni kezdett az agyamban: hogy márpedig én ezt ösmerem. És azonnal remegve izzadnak az idegsejtek -- ó, nem tudok elég csodálattal és hálával lenni ezért a zseniális élményért, valahányszor! --, és végül kiköhögnek egy többnyire teljesen használhatatlannak tűnő információt (egy színt, egy fagylalt ízét, azt, hogy este hét óra tizenkettő, s így tovább), amire a cérna vége kötve vagyon... de ezúttal azt köhögték ki, hogy, szó szerint idézem: Brahms klarinétötös. Dobtam érte cukorkát nekik, és gyorsan kikerestem Brahms h-moll klarinétötösét a csőből. 

Ez különben egy szenzációs felvétel szerintem; amikor az elején a három dereshajú csókát mutatják együtt, kedvem volna megkérdezni őket: "maguk ikrek??"

Hallgassuk meg ennek az első fél percét, és utána vegyük elő Dvorak e-moll szláv táncát (legalábbis annak az első percét):

 Nos, nekem kedvem támad megkérdezni: maguk ikrek??

- Nem, uram! Nem vagyunk rokoni kapcsolatban.

(kopi-pészt: www.moviesoundscentral.com/sounds/twins.wav -- sajnos a link csak readerből működik..)

-- Nem a francot nem!:-)