Van-e valóban összefüggés az ember fizikuma és pszichéje között? Az elmúlt másfél hét alatt kétszert törtem össze magam szebben vagy csúnyábban, ráadásul mindkétszer ugyanazt a részemet. Így most a bal lábam vádliközéptől combközépig úgy néz ki, mintha egy tisztességes családon belüli erőszak áldozata lennék, kiegészítve a homlokomon lévő sebbel és zöldeskék púppal pláne, ami szimmetrikusan a fejem hátsó részén is megjelent.  

Az éjjel majdnem olyan szürreális, ergo minden értelmet nélkülöző álmom volt, mint ahogy az elmúlt pár hetem nagy részét jellemezném. Közben álmodtam mást is, leginkább vele, a kis mágussal, és nem tudom, miért használom a "kis" jelzőt, talán annyira zavarba jövök magam előtt ettől, hogy így valamivel kényelmesebb, ha kicsi, az máris kezelhető, zsebre tehető, befér a fiókba, ha akarom.
A macska mászkált a mellkasomon egy reggel, és én arra ébredtem, hogy ő karol át, aztán éjszaka felriadok, amikor valóban ott van, álom és ébrenlét határán megkérdezem, hogy "szerinted ez miért olyan furcsa?", és nem tudom, mi és miért olyan furcsa, pedig legalább az egyiket jó volna. 

Nem hiszem, hogy maga a szakítás visel meg ennyire, viszont nem hittem, hogy ennyi minden volt (van?) a kapcsolat mögött, ami ezzel elveszett a félhomályban, és most négykézláb tapogatózom egy szobában, aminek nincsenek falai. Közben eszembe jut egy dallam, és a félhomályba képzelek minden vele kapcsolatosat, míg már nem tudom, mi a képzeletem szülötte, mi a képzeletem szülöttének képzelete, és az illúziók metszetében hol a valóság, és hol vagyunk mi, de szól az immáron ismerős dallam, és én engedem, hogy valóság és illúzió diffundáljon, majd minden hétköznapit és közönségest felpárologtatok, és levezetem, mint a szennyvizet. Aztán hozzáöntök egy palack bort, beáztatom a lelkem, és légmentesen lezárom. 

Na ez az, ami nem jó, de félek, ha kitenném megszáradni, foltos lenne, kopott és fakó, és szomorúan lógna a fürdőszoba radiátorán. 

Közben valaki más, akiben hat évig áztattam, és már annyira átvette a szagát, hogy képtelenségnek érzem valaha kimosni belőle, szóval ő meg... végre kicsit összeszedte magát, úgy tűnik, a váláskor neki ítélték a realitásérzék és a gyakorlatiasság nagy részét.