Nnna... ugyan ma is véreres szemekkel keltem, holott az éjjel is megaludtam a nyolc órát, némileg helyre került a lelki világom, vidáman dolgozom és vidáman gondolok az esti hazamenetelre, a holnapi leutazásra és a fesztiválhuligánkodásra Baján. Viszont ezt a véreres szem-dolgot egyáltalán nem értem, csöppet aggaszt.

Tegnap Wiesbadenbe látogattunk négy kollégával, nem mondhatni, hogy igazán festői városka, de azért eléggé cuki, részben Anglia urbánusabb vidékére, részben Ausztriára emlékeztet, tavacskák és parkok, szökőkutak, bébikacsákok, masszív épületek, házacskák egymás hegyén-hátán, városháza és egész méretes templomok, de nem is ez tetszett igazán, hanem hogy az egész olyan valószerűtlen volt, mintha valami sajtófotó kiállítás képeibe kerültem volna bele. Rá kellett jönnöm, hogy az iroda és a szomszédos hotel közti ingázás enyhén szólva ingerszegény -- szabályosan megijedtem a főutca hömpölygő embertömegétől.

Egyéb nemigen van, Attilától kaptam nagyjából 6 oldalnyi elemzést közös dolgainkról, ha lesz időm, úgy huzamosabb több óra háborítatlanul, akkor leülök, végigolvasom, és válaszolok. Addig hagyom ülepedni a dolgokat bennem is és benne is. Lesz rá idő, mert úgy néz ki, jövő héten ismét végig idekint leszek. Nna, majd meglátom.

Viszont amit mindenképpen meg szeretnék őrizni az utókor számára, az az, hogy álmomban BAJNAI GORDONNAL SMÁROLTAM. :-D Csokitó szerint ezzel Magyarországot csókoltam meg, és bizonyára a honvágyam tanújele, és érdeklődött, hogy Magyarország visszacsókolt-e, pedig igazából ő smárolt le engem. Szerintem a HírTV-hiányom is közrejátszhat - az utóbbi hónapokban azt a perverz szokást vettem fel, hogy reggelente a HírTV-t nézem/hallgatom, hehe, pedig emlékszem én még azokra a sértődésekre ex-Attilára, amikor nem bírtam tévét elviselni az ébredés utáni intim percekben, nos, az emberek változnak - szóval talán ez is bejátszik, de hálistennek viszonylag hamar felrángatott álmomból az ajtómon kopácsoló hispán takarítónépség. Aztán ahogy fogmosás közben töprengtem az álmon, felrémlett az az évekkel ezelőtti, amikor meg Gyurcsány Ferenccel smároltam, valahogy akkoriban, amikor friss kormányfő volt, azt hiszem. De ez már tényleg eléggé okádék, a Gordonka legalább cuki a maga módján, van egyfajta őszinte, gyermeki pajkosság az arcán, mely némi bizalmas szemérmességgel vegyül, és ez az egyveleg erotkusan egész vonzóvá teszi. :-D

Hát nem cuki? :-D Muhahaah.