...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

Heléne Grimaud és Bach


2010.11.07. 14:27 | annagramma | 1 komment

Ma reggel megint arra keltem, hogy dúdolok valamit. A változatosság kedvéért egy Bach-hármasversenyt, a BWV 1057 első tételét, ami valahogy egyáltalán nem illett a képbe az éjszakám után -- de talán pont ezért. Az elme menekül. 

Az éjjel az történt, hogy két óra forgolódás és hánykolódás után, valahol az alvás és ébrenlét senkiföldje határvidékén, miközben Wertheimerről, a Goldberg-variációkról és számos másról hallucináltam és lázálmodtam, egyszercsak azt éreztem, hogy valami hozzáér a lábszáramhoz. Ne, gondoltam, most már komolyan, fizikailag is érzem, és aztán újra éreztem, és teljesen kétségbeestem, mert azt hittem, most tényleg megőrülök, és elmerengtem a romantikus gondolaton, hogy most aztán engem is elpusztít a Goldberg-variációk meg a többi szar, de a bizonyosság kedvéért azért odanéztem az ágy végébe... és egy Pannafej körvonalazódott ki a félhomályban. Hogy jött ez be a zárt ajtón, gondoltam, és némileg sajnáltam, hogy mégsem őrülök meg és pusztulok el. 
- Nem ijedtél meg, amikor éjjel beengedtem hozzád a macskát? -- kérdezi reggel az öcsém, és röhög, amikor elmondom neki, hogy ennél félelmetesebb élményem régen nem volt.

Szóval ezek után egy üde fuvola-zongora hármasversenyre ébredtem, és azt keresgéltem délelőtt a csőben, amikor ismét belebotlottam a Heléne Grimaud nevű jelenségbe. Először valahogy augusztusban, egy Handel chaconne okán akadtam rá, és a találkozás teljességgel olyan volt, mint Yossarian esete a lelkésszel: ..egy pillanat műve.

Nem mintha különösebben zavart volna, mert ahhoz túl rossz közegben szociaálizálódtam, de azért mindig érthetetlennek találtam, hogy mennyire kevés a női zongorista (meg úgy általában úgynevezett művész -- például hány női költő vagy festő jut eszedbe? Nekem talán csak egy-egy.), és aki mégis nő és zongorista, általában az is nyomorultul néz ki a zongoránál, vagy azért mert teljesen maszkulin, és valójában nem is nő, hanem egy gnóm, vagy mert felveszi a hisztérikus estélyijét a leomló szőke haj alá, tűsarkúban nyomkodja a pedált, miközben az arca és a mozgása kevésbé rossz esetben ugyanúgy férfiasra torzul, ami teljesen groteszkké teszi, vagy nem, és az meg teljesen hiteltelenné teszi. Szóval lose-lose, vontam le a következtetést, mígnem a Handel chaconne okán rá nem akadtam a Heléne Grimaud nevű jelenéségre. Először az tűnt fel, hogy milyen szép kezei vannak, amiket úgy képes használni, mint a legszebb férfi zongorajátékosok, akiket láttam, mégis megtartva azt a finomságot és esztétikát, ami csak egy nő sajátja lehet. És ugyanezzel a lágy, diszkrét finomsággal vegyes komolysággal ül ki arcára a játéka, mellőzve minden torz maszkulinitást és minden manírt. 

Az egyetlen nő, akit korábban szerettem nézni a zongoránál, Branka Parlic, de az ő nőiessége szívós és kemény (noha fiatalkori felvételeit nem láttam -- biztosan meglepődnék), ez a Bach-felvétel viszont, amit ma találtam (egyébként az egyik hegedűpartita-tétel átirata), maga az esztétika; a szépség, az intellektus és a lélek tökéletes kompozíciója, a női lét aktusa. Összességében minden, ami egy nő lehet és kell, hogy legyen. Ha férfi lennék, bizonyosan nem állnék meg addig, amíg egy ilyet nem találok...
Ha Arthur Grumiaux húrfogásai Bach zenéjének szívdobogása, akkor Heléne Grimaud a lélegzése. A lélekzése.

 

 

És ezután a legkisebb félsz sem lehet bennünk attól, vajon Heléne Grimaud mit mond Bachról. És hogyan mondja.
"There's no other way than the truth. [...] At the end there is no conclusion. Opening without retreat -- that's what truth would be." 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr142430484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.07.31. 19:59:30

Hát ez a november jó húzós volt itt a blogon. Újabb hónapot nem is vállalok be. :o)

Nők és zene. Hát igen. kell legyen valami más oknak is, mint a patriarchális társadalom rossz beidegződései.

Jean-Marie Darré hogy tetszik?
www.cduniverse.com/search/xx/music/artist/Jean-Marie+Darr%E9/a/albums.htm

Szerintem Zuzanna Ruzickova egész életében kifejezetten szép nő volt, amellett is, hogy elsőrangúan kiváló csembalista is, több referencia-felvétel előadója. :o) A hölgyek nagyon tudnak élni a csembaló mellett. Itthon is Lásd Dobozy Borbála.

Ami eszembejut nagyon jó lemezként, Maggie Cole-lal:
www.amazon.co.uk/Soler-Keyboard-Sonatas-Maggie-Cole/dp/B000005GNG

És mi a helyzet nálad Bach 7 db csembalóra írt Toccátával? Gould is játssza ezt a fenomenális ciklust, mondjuk az tuti, hogy én nem vele fogom kottázni.

PS: További szép napo a hátralévő vasárnapra. Én most leteszem a lantot, itt a blogon. :o)

Címkék: agymenés nyuzik bach klasszik hétköznapi makogás

süti beállítások módosítása