Ma reggel megint arra keltem, hogy dúdolok valamit. A változatosság kedvéért egy Bach-hármasversenyt, a BWV 1057 első tételét, ami valahogy egyáltalán nem illett a képbe az éjszakám után -- de talán pont ezért. Az elme menekül.  Az éjjel az történt, hogy két óra…

A nyár elején egy napfényes és langyos vasárnapdélutánon bekempeltem faterom dolgozószobájának padlójára. Ez közvetlenül azután volt, hogy megérkezett a várva várt Yamaha hifim, és azért vettem be magam a dolgozószoba padlóján egy párnára, hogy kiválogassam az évek során…

A tétlen ész az ördög játékszere.

 És slusszpoénként végre, 1 hónap után ez is ma érezte elkérezettnek a pillanatot, hogy diszkrét csippanással a jobb alsó sarokban jelezze: megérkeztem. No comment...és én meg az a kis bárány, ott, a fehér pulcsimban.

Szóval végül is kiléptem az utcára ebben a valószerűtlen napsütéses őszben, és már nem is kívántam, hogy bárcsak borulna be, de azért nem bántam, hogy megjelentek a felhők az égen. És aztán egyszerűen elindultam, rakosgattam egyik lábamat a másik elé, majd a másikat az…

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Schumann C-dúr fantáziájának (op. 17) harmadik tételében a bevezető két moduláció egyszerűen állandóan erre a számra emlékeztet:   Én amúgy mindig azt gondoltam, hogy ilyen a szerelem. Azt hiszem, ma is azt…

Ahhoz képest, hogy a szürkület kezdetére akartam kiérni a temetőbe, mert olyankor a legjobbak a fények a fényképezéshez, a szürkület végére sikerült kiérni a temetőbe, ami magyarul a sötétség beállta. Nyilván megfeledkeztem az óraátállítás okozta hatásokról. Hogy…