Arra gondoltam, hogy évvége alkalmából írok valami összefoglalót a látogatott koncertekről, vásárolt vagy így-úgy beszerzett hang- és filmanyagokról, és számolok súlyozott átlagot az évre, vagy valami, de az ilyen mennyiségi sommázás óhatatlanul megidézi az élet egyéb…

Szóval három napja nagyjából így nézek ki, csak kettő óta a Dr. Á. A. Panna nélkül; nagyjából mára sikerült belőni a túléléshez szükséges neocickány- és algopyrin-dózist, ezzel elmaradnak a láz okozta tünetek, mint például kellemes hallucinációk ébrenlét és álom…

- Nekem az összes közül az a kedvenc történetem, amelyikben a fater trolin szállítja az amputált emberi lábat!

A tavalyi kék színű szigetelőszalag után az idén, a változatosság kedvéért, fehér, orvosi ragasztószalaggal csomagoltam a karácsonyi ajándékokat. De van, ami sohasem változik -- jöjjék a karácsony elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen, hagyományörző szignálja az…

Szóval David Fray megússza a mai napot, ugyanis több minden is történt. Először is az, hogy semmi sem történt, amikor reggel felébredtem, és mivel nem éreztem úgy, hogy különösebben bármi is volna, amiért ma egyáltalán érdemes lenne felkelnem, gondoltam, a legjobb az lesz, ha…

- Száraz vagy édes bort szoktunk vinni neki?- Mindegy annak - csak minőségi legyen! :-D A bástya bor, ugye. Amúgy karácsonyi uborkaszezonnak levés, profán dolgokkal foglalatoskodás, de már néhány poszt fejben megírás, majd a két ünnep között materializálás. 

Mivel a mai napom ébren töltött részének nagyja ezzel ment el odahaza, megfordult a fejemben, hogy kiposztolom Handel d-moll sarabande-ját, amellyel végre, egyszer, úgy másfél óra kemény munka árán nekem is sikerült kihoznom szegény anyámból, hogy "ez olyan szomorú, miért…

Lapzárta után érkezett az előző poszthoz:Tisztelt Megrendelőnk,sajnos egyik DVD sem kapható már, az utolsó példányok épp a napokban fogytak el, és azt a visszajelzést kaptuk a kiadótól, hogy már nem is lesz forgalomban többé.És örvendezének vala neki -- és szomorkodának vala…

Szóval jellemzően az lett, hogy amikor reggel azt gondoltam, hogy este elmegyek Bachot hallgatni a Háló közösségi micsodába, akkor tévedtem, mert este azzal szemben, amit reggel gondoltam, nem mentem el Bachot hallgatni a Háló közösségi micsodába. A Bookline üzetéig ugyan…

Szóval akkor az történt, hogy már nagyon kellett pisilnem, ezért meglátogattam a Castro bisztró nevű hely mellékhelyiségét. Bemegyek, balra a női, tükör, valamint két rejtélyes ajtó egymással valamiféle éles szöget bezárva. Van ez a fürdőszobazár nevű dolog a kilincs alatt,…

Ma másodszorra vettem a bátorságot, hogy tippeljek a Muzsikáló délután rejtvényén -- és ismét nem találtam el!:-D De a jó megfejtés is felmerült, ez már haladás.:-)Jövő szombaton pedig, úgy döntöttem, kirándulást teszek ide. Mmm, izgi!!

Történetesen pont azt találtam mondani a héten, hogy csak egyetlen giccsesebb dolog van egy fehér zongoránál -- egy fehér zongora, amelyen Richard Cleyderman játszik. Mégis, amikor Bogányi Gergely este nyolckor visszatért a Müpa színpadára alufóliába öltözve, Richard Cleyderman helyett Bastiano…

 Az elmúlt másfél órában, míg az áramtalanított lakásban faterom egy bányászlámpában konnektort szerelt, én gyertyafényben hangversenyeket böngészgettem a fidelión. Hát nem zseniális?:-) Állítólag az ember klasszikus értelemben vett halála után az agya még…

Szóval majdnem megint sikerült lekésnem egy koncertet, de mégsem. Úgy sikerült majdnem lekésnem, ahogy mindig, ha majdnem sikerül lekésnem valamit, merthogy zuhanyzás után a jó meleg test megkívánja a billentyűket, és akkor hirtelen eltelik fél óra, és a taxis diszpécser már…

Tíz belgyógyászból egy biztosan ajánlja ezt, feltéve, hogy épp köztük van. Valójában a d-moll zongoraátiratát hallgatom az egyik Richter CD-mről a reggeli kávéhoz, de azt nem találom. Nem baj, Arthur és az a-moll segít a bajban.     

A rézfaszú bagoly gratulál az IP-cím tulajdonosának Hajdúböszörményre.:-)  

 Ha most az index.hu zenei munkatársa volnék, valahogy így kezdhetném a tudosításomat: ma este tanúi lehettünk, ahogy Kurtág szelleme megszállja a Contrapunctust, egy hobbit nyilvánosan elélvez egy nagy szekundra, és egyébként szimplán halomra kúrnak egy Förster zongorát.…

Úgy egy-másfél évvel ezelőtt, egy estéjén annak az időszaknak, amikor még a hétköznapjaim meghatározó része volt például Philip Glass, Max Richter és Erik Satie, véletlenül itthon töltöttem egy estét -- ez akkoriban nem különösebben volt jellemző --, és ezen a nem tipikus…

Ablak. Odakint mindenféle fények, fű és fák, sárga házfal, égbolt, ácsingózom és bámulok kifelé. Kávésbögre a kezemben, másikban cigaretta, hamutartó a radiátoron. Anyám felmenekült a szobájába. Terror. Elcsigázva bámulok ki az ablakon, vezényelgetem az A-dúr…

 Richter képes azt megtenni, hogy minden egyes hangot épp csak egy milliszekundummal később tesz oda, mint a tempó diktálná, s ettől az egész valahogy soha véget nem érő, öröklétszerű, kezdet nélküli misztikus végtelenséggé válik. Csak értené az ember, hogyan tartja…

Második napja kávézókban és mozikban csövezem. Hazafelé a Szent István körúton adtam két cigit két csövesnek, és megsimogattam egy lompos, fekete kutyát. Mindegyik hálás volt érte. És a metrón szembesültem a gyakorlati marketinges humorral.   

Két napja gyakorlatilag semmit mást nem hallgatok, csak ezt:    Az öreg Richter persze ezt is jobban adja, de kivételesen ez is, ez a lassított felvétel is tetszik, és ha arról van szó, jobban is passzol. Szerintem most megyek, és veszek egy elkúrt kesztyűt, aminek…

Van az a pillanat, amikor az ember vígasztalhatatlanul megkívánja az e-moll partita első két ütemét. 

- Te min is játszol?- Leginkább érzelmeim elhangolt húrjain.  

Ma reggel megint arra keltem, hogy dúdolok valamit. A változatosság kedvéért egy Bach-hármasversenyt, a BWV 1057 első tételét, ami valahogy egyáltalán nem illett a képbe az éjszakám után -- de talán pont ezért. Az elme menekül.  Az éjjel az történt, hogy két óra…

A nyár elején egy napfényes és langyos vasárnapdélutánon bekempeltem faterom dolgozószobájának padlójára. Ez közvetlenül azután volt, hogy megérkezett a várva várt Yamaha hifim, és azért vettem be magam a dolgozószoba padlóján egy párnára, hogy kiválogassam az évek során…

A tétlen ész az ördög játékszere.

 És slusszpoénként végre, 1 hónap után ez is ma érezte elkérezettnek a pillanatot, hogy diszkrét csippanással a jobb alsó sarokban jelezze: megérkeztem. No comment...és én meg az a kis bárány, ott, a fehér pulcsimban.

Szóval végül is kiléptem az utcára ebben a valószerűtlen napsütéses őszben, és már nem is kívántam, hogy bárcsak borulna be, de azért nem bántam, hogy megjelentek a felhők az égen. És aztán egyszerűen elindultam, rakosgattam egyik lábamat a másik elé, majd a másikat az…

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Schumann C-dúr fantáziájának (op. 17) harmadik tételében a bevezető két moduláció egyszerűen állandóan erre a számra emlékeztet:   Én amúgy mindig azt gondoltam, hogy ilyen a szerelem. Azt hiszem, ma is azt…