Szóval végül is az lesz, hogy holnap este elmegyek a Szent Ágnes agóniájához címzett bazilikácskába, és meghallgatom Bernini rómájának zenéjét. Bernini az a fickó volt, aki az ezerhatszázas évek első felében a szétrohadt Rómát helyrepofozta, és telepakolta mindenféle szobrokkal meg épületekkel. Amiknek egyébként később jó részét elbontották. Viszont ő tervezte például a Szent Péter bazilika harminc méter magas bronztabernákulumát. Ezt csak azért írom le, mert tök jó szó ez szerintem, hogy bronztabernákulum, és kétlem, hogy bármilyen természetes környezetben használhatnám újra a hátralévő néhány esztendőmben.

Végül is úgy néz ki, hogy egyedül megyek, mint szokásosan, s ez most kimondott öröm. Szerencsére az, aki erre a koncertre lehet, hogy eljön, az általában erre a koncerte nem jön el, de legalább úgy csinált, mintha el akarna menni, s ezzel a szándéketika szempontjából a dolog le is van tudva és jóvá is van írva. Mondjuk egy korabarokk koncert, ahol a legnagyobb név Frescobaldi, lehet, hogy nem mindenkinek ér meg harmin ojrót -- nekem igen, még akkor is, ha jobban szeretem Bach és Handel korának barokkját. Érdemes egyébként rákeresni a teplomra, mert már képen is zseniális és megkapó. Hát még hogy fognak szólni a korabeli hangszerek odabe'.... hejj! Szóval ez lesz holnap, ami öröm s boldogság. Bővebben majd talán pénteken, most ki kell nyomnom a netbookot mert lehal az akksi és a nyomorult olasz konnektorba megpróbálhatnám beleerőltetni és valószínűleg sikerülne is, csak az viszont nem lenne felhőtlen öröm s boldogság mindenkinek.