Délután a Beethovenről szóló fejeztet olvastam Harold C. Schonberg könyvéből, és jólesőn eltűnődtem a következőkön: "A B-dúr, a Hammerklavier, a zenetörténet leghosszabb, legnagyobb és legnehezebb szonátája, egy szinte eljátszhatatlan fúgával a zárótételben. Vajon komponált volna-e ilyen (technikailag) gyilkos tételt, ha nem lett volna süket? Elgondolkodtató."
A mellettem üdülő, amúgy németül folyékonyan beszélő öcsémnek felolvastam, és a hozzánemértés könnyedségével elcsevegtünk, vajon miért Hammerklavier a szonáta címe, mit is jelenthet az pontosan. Azt gondoltam, talán a zongora fejlődéséhez van köze az elnevezésnek, talán kimondottan valamely típusú, mechanikájú zongorára írta, vagy talán már a modern zongorára. Meg azt is gondoltam, hogy talán metaforikusan arra utal, hogy a szonáta kalapáccsal veri szét a zongorát, ami Beethoven vehemenciájától nem áll nagyon messze.
Párbeszédtöredék ugyanazanap cseten:
- Azt találtam, hogy a hammerklavier németül a fortepiano hagyományos neve, tehát rosszul következtettem.
- You betrayed the music.
Utolsó kommentek