Anyám azt mondta, nem fog fájni. Azt mondta, higgyek neki, nem fog fájni, esetleg egy kicsit az elején, de csak mint egy darázscsípés, higgyek neki, ő tudja, miről beszél. Ha olyannak engedem, akiben bízom, és aki elég körültekintő és elég sokat csinálta már, akkor nem fog fájni. Vérezni sem fog, legfeljebb egy nagyon kicsit, de az normális, nem kell tőle megijedni. Azt mondta, ha nem akarok, oda se nézzek, úgy lehet, hogy könnyebb, meg főleg ne ficeregjek közben, mert akkor viszont tényleg fájni fog. Azt mondta, csak maradjak nyugton és kész, nem kell félni, már olyan sokakkal megtörtént, és eddig mindenki túlélte, és én is túl fogom élni, nem kell félni, nem fog fájni, sírni sem kell.
Ezeket mondta, és aztán belémdöfte azt a kurva injekciós tűt.