Álmomban találkoztam Schubert A-dúr zongoraszonátájának második tételével. Hosszú, komor, szomorú férfi volt. 

 és csak a tétova kar keresi, nyughelye máshol lesz-e neki, és csak az ujjad az ujjamhoz ér,  és te a másikkal nyúlsz a borér'. ajkamra ráül a borteli gőz, pillantásod is ott elidőz, és csak az ujjad az ujjamig ér,  és csoda jót és szépet igér... és csak…

A tegnapi napon egyszercsak ott találtam magam a lakásom ajtajában, kezemben a kulcsom nélkül. A kulcsom nélkül, amely abban a pillanatban az irodában volt. Abban az irodában, amelybe nem tudtam bejutni, mert ahhoz szükségem lett volna arra a kártyára, amely abban a pillanatban benne…

A múltkorában úgy találtam, hogy a jóisten szűkmarkúan osztogat, de akkor viszont bőkezűen, és ezt ma ismét alátámasztotta egy olyan kis girbegurba, göcsörtös gerendácskával, amely énnekem a korinthoszi oszlop. Mert azóta, hogy a Muzsikáló délutánban először nyertem, azóta…