A tegnapi napon egyszercsak ott találtam magam a lakásom ajtajában, kezemben a kulcsom nélkül. A kulcsom nélkül, amely abban a pillanatban az irodában volt. Abban az irodában, amelybe nem tudtam bejutni, mert ahhoz szükségem lett volna arra a kártyára, amely abban a pillanatban benne volt a lakásomban, amely előtt álltam a kulcsom nélkül. Csak én érzem úgy, hogy ez egy megvalósult Escher-litográfia, és nekem ott fel kellett volna szívódnom egy logikai buborékban?
impossible is nothing
2011.06.29. 11:32 | annagramma | komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr553024185
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Címkék: hétköznapi makogás mondokvalamit
Utolsó kommentek