és csak a tétova kar keresi,
nyughelye máshol lesz-e neki,
és csak az ujjad az ujjamhoz ér, 
és te a másikkal nyúlsz a borér'.

ajkamra ráül a borteli gőz,
pillantásod is ott elidőz,
és csak az ujjad az ujjamig ér, 
és csoda jót és szépet igér...

és csak a pillanat most a miénk,
szívjuk a lángját még amíg ég,
és ha az ujjad az ujjamig ér,
áll az idő és bomlik a tér.

fázik a lélek, a porba lapul,
botlik a porban hontalanul,
de míg az ujjad az ujjamhoz ér,
otthona szív és otthona vér.  

meztelenül jár most odakint,
végtelen űrben körbetekint,
és csak az ujjad megsimogat,
más haza engem nem hivogat.

Dúdolgatjuk a halk dalokat,
drágán lopjuk a hajnalokat,
és csak az ujjad az ujjamhoz ér, 
és csak a zacskón táncol a szél.