...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

ősz


2012.09.02. 00:14 | annagramma | 7 komment

Ahhoz képest, hogy nincs még itt az ősz, ahhoz képest már lábat is törölt, kioldotta már a cipőfűzőjét, kificcent már a közepes, még nem bántó lábszaga neki, hogy sarokirányba kibújt a lyukacsos, barna bőrcipőből, és kényelembe helyezte magát kávéra, cigarettára gyújtva az Egyetem téren. Esernyője himbálódzik a széktámlán, árnyéka nyúlik egyre.
Ugye hiányoztam..!, évődi, inkább kétségtelenül, mint kérdőn, simogató derűvel, a szőke haj is azonnal egy árnyalatot barnul belé, bronzos aranyfélében játszódik mindjárt, a csapzott szikrázásból bódult szerelmesbe vált, és úgy búgja-súgja-susogja alóla: isten hozott, kedvesem, isten hozott itthon..!
El is felejtettem, milyen jó itt!, mondja ő a visszatérők játékos nyugalmával, elmosolyodik, mintha csak mulatna magában valami jelentéktelen titkon.

Nekem van egy titkom!, mondja a Ponyó, és lepöcköl az asztalról egy muslicát. A titkom az, hogy nincsen titkom, folytatja, és megdicsőülten elvigyorodik. Ponyónak valóban nincsenek titkai, nem lehetnek neki, mert ha volnának, akkor nem lennének igazak. Ugyanis mindig hazudik. Legfőképp akkor hazudik, amikor igazat mond, hogy észre ne vegyék az igazmondását. Hazudik akkor is, amikor nem mond igazat, körültekintésből, hogy észre ne vegyék az igazmondását leplező hazugságait. Ezen pompásan szokott szórakozni, és néha kedélyesen megjegyzi, hogy vele élmény a társalgás, mert ő mindig igaz hazugságokat mond, és azokból annyit, amennyit csak a partner kíván, és olyan körmönfontat, amilyet csak a partner megérdemel.

Az Egyetem téri templom előtt elkezd kezdődni az esküvő, és elkezd esődni az eső. Ponyó elhessint egy újabb, a kávéjára pályázó muslicát, és elfintorodik. Kopasz a vőlegény, mondja. Töke is lehetne a menyasszonynak, derül fel, de a menyasszonynak zsebkendője van, a vőlegény pedig kopasz. Nem szereti a kopasz férfiakat. Nem azért nem szereti őket, mert kopaszak, hanem mert nincsen haj a fejükön. Meg mert úgy csillog a fejük búbja, mint a menyasszony könnyes szeme, amit a zsebkendővel törölget. Még alig kezdett elkezdődni az esküvő, még nem érkeztek meg a sétapálcás öregurak, még nem kukkantottak a puffos ujjú pörgő-forgó kislányok szoknyája alá a tízéves fiúk, de a menyasszony már a könnyes szemeit, úgymond fátyolos tekintetét törölgeti a textilzsebkendőbe, amely feltehetően valamely kordzakós eleganciához tartozik. A kopasz vőlegénynek nemcsak haja, de szakálla sincs, meztelen, pucér az egész feje, de nem az a golyóbisforma, ahogy lenni szokott, inkább tojásdad, vagy méginkább elliptikus, hosszában mindkét irányban egyformán keskenyedő.
Ponyó keresztbe teszi a lábait, előredől, mint aki a figyelem száz százalékára igényt tartó közlésre készül, és odasomolyogja: van egy titkom! Férjhez fogok menni! De nem úgy ám, mint ezek itt -- én úgy fogok férjhez menni, hogy értelme is legyen. Rövid szünet után, magyarázólag hozzáteszi: anyám miatt fogok férjhez menni.

További hatásszünet következik, amelyben jelentőségteljeset kortyol a tejeskávéból, és rágyújt egy cigarettára a kifejtéshez. Anyámnak, kezd bele, van egy üveg pezsgője, Dom Perignon. Évekkel ezelőtt ajándékba kapta, évek óta őrzi, és évek óta azt mondja róla, hogy az esküvőmön kell meginni. Vitrinben őrzi, egy dobozban, amiben kapta. Figyelj ide: az egyetlen ok, amiért én hajlandó volnék férjhez menni, hogy ezt a pezsgőt én elcsenjem. Előző nap kitolvajlom abból a puccos-francos dobozból, aztán másnap küldök neki, szóval anyámnak, az egészről egy aljas üzenetet, hogy nem rossz, nem rossz, de ittam én már jobb pezsgő, ha tudni akarja. Lehet, hogy nem értené: ér nekem ennyit a logikával heccelni, de nem baj. Lehet, hogy azt írnám: legyen meg a te akaratod, a pezsgő megivódott az esküvőm napján. Harmadnap aztán gyorsan el is válnék, hogy úgy ne maradjak.

Gonosz, mondom neki, mert úgyis tudom, hogy erre ment ki az egész. Megint elvigyorodik, felírja a bókot a jegyzetfüzetébe. Mindig nagy gonddal vezeti az ilyesmit, mintha ezen múlna az egész élete, én meg szívesen teszek a kedvére, ha erről van szó.

A templomból hömpölyögni kezd a násznép. A vőlegény (férj) öltönye egy árnyalattal feketébb. Polírozott, pucér feje jobban csillog, mint valaha, a menyasszony (feleség) könnyes szeme felszáradt. Ketten kell szerelmesnek lenni, tudod?, így Ponyó, mondja inkább, mint kérdezi. Én ketten szeretek, hogy ketten sirdogálunk a félhomályban, mackónadrágban. A templom előtt összeáll a násznép a közös fotóhoz. Ponyó az órájára néz. Nem akarok hazamenni, mondja. Ha elindulok, mindig elképzelem, ahogy majd kinyitom az ajtót és belépek. Nincs most ehhez kedvem. Felpattan, karon fogja az őszt, és elindulnak a másik irányba. Hosszú árnyékok követik őket, és egy hátratett csuklón himbálódzó esernyő.

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr434746708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jgy 2012.09.05. 06:27:49

És ez is. Pompás!

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2012.09.05. 10:17:03

:-) Szia Gyuri, hosszú volt a nyár!

leningrad · http://malackacico.blog.hu/ 2012.09.08. 22:27:42

Elolvastam ma pár írásodat. Valójában elég sokat. Élvezettel barangoltam a cimkék mentén, a blog.hu minden betartása és tiltakozása ellenére.
Lenyűgözően tehetséges vagy. Nem fantazmagória az a könyv, csak annyi a kérdés te ezt mikor fogadod el :)

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2012.09.09. 14:22:48

@Leningrad: Köszi, és örülök. És ki tudja.
Viszont az érdekelne, hogyan kerültél ide..? Kicsit azért izgat, hogyan találnak ide, akik idetalálnak...

leningrad · http://malackacico.blog.hu/ 2012.09.09. 14:56:59

@annagramma: :) valojaban mar masodjara jarok itt. Egyszer meg regen kerestem sanyi, a bagoly kepregenyeit, es annyi volt meg, h valami faszabagoly vagy mi a neve. Akkor nem olvastam csak egy posztot, mert hataridos melom volt (ami persze nem akadalyoz kepregenykeresesben). Felvettelek konyvjelzobe hogy majdegyszer. Ahogy ezek a majdegyszerek lenni szoktak.
Most FBon keresztul, friend baratja lettel, en meg radkattintottam. Aztan ismerosnek tunt a blog cime. Klityiklatty klikk. Hat valahogy igy :)

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2012.09.10. 11:20:55

Hm ez érdekes, és van is sejtésem, bár nem mintha számítana. Néha látok keresési találatokat Sanyi, a bagolyra, mindig elképzelem, milyen csalódottan lyukadnak ki itt, és milyen gyorsan állnak tovább.:-)
Különben, a kettővel ezelőtti felvetésre: tkp én papír vagyok ahhoz, hogy ezt bármilyen "komolyan vett" (vehető) formában űzzem, azon kívül mintha lejárt volna már annak az ideje, hogy az ember folyóiratokhoz küldözgessen írásokat. Még ha lesz is valami -- na és akkor mi van?
Nagyszabásúbb akármire pedig egyszerűen nincs elegendő és kellően strukturált időm. Ha őszintén beismerem, titokban dédelgetek efféle vágyakat, de ha őszintén beismerem, nem nagyon hiszem, hogy az univerzumnak elengedhetetlen szüksége volna rá(m). (Persze, az univerzum sem a szükségletekből él, jó esetben.)
De azért mindig öröm, amikor valaki a semmiből idetéved, és kedvét leli abban, amit itt talál.

TobiaTeodora 2012.09.11. 15:39:26

Azt hiszem, nagyon kedvelem Ponyót...

Címkék: agymenés szeretnemszeret tűnőd ponyó

süti beállítások módosítása