Ezt a blogot az önreflexív nyafogásért szeretjük. És jó látni, hogy újra frissül. Egyébként a múltkor azt hiszem láttam Kurtág Mártát a Müpában és természetesen eszembe jutott és természetesen nem kérdeztem meg hogy mit súgott a fülébe azon a videón...

@Sz. E.: Eszembe sem jutott, hogy bárki ezt még olvashatja -- ahogy korábban sem túl sokan, de nem is ezért volt. Az utóbbi időben a számomra fontos (fontos? mit tudom én, megőrzendő múlt) írásait "archiválom" ide a tumblrről. Az azért érdekelne, hogyan vergődtél ide épp most. A harmincas éveim nosztalgiaestben határozottan, biztonsággal kijelentve lesz vodka.

@Sz. E.: És én azóta egyszer, talán másfél éve, a BMC könyvtárában ültem a Kurtág-házaspárzól néhány székre, és olyan rozogák voltak, hogy tudtam, hogy biztosan most látom őket utoljára, és eszembe jutott, hogy az Olasz Intézetben nem kérdeztem meg, de kizártnak tartottam, hogy emlékezzenek, így természetesen nem kérdeztem meg, csak végignéztem őket, és beláttam, hogy ez soha nem fog már megtörténni. Így hagyja, gondolom, az ember maga mögött a múltját, vagy így hagyja elégtelenül. De hogy bárki másnak ez eszébe juthat, pláne velem kapcsolatban, az teljesen elképzelhetetlen.

@annagramma: Hát nem is tudom, néha visszajárok ide mert nagyon jól tudsz írni. Meg persze én is szeretem a zenét. De Glenn Gouldot például nem biztos hogy megismertem volna ha nem olvasok itt róla.

Bár nem aktív az oldal, szeretném én is növelni a kommentek számát.. Régi leveleim böngészve találtam vissza ide, szeretném bepótolni nyolc éve fennálló mulasztásomat: Gratulálok a blogodhoz, nagyon megérintettek ezek az írások. (Anno és most is) Vajon a kaposvári kamarazenei fesztiválon jártál-e azóta? Érdekel még ez a szegmense hazai kultúránknak? És ha már új év, sok sikert kívánok bármihez, ami mostanában foglalkoztat. Üdv: Máté

@Matt33: Szia! Örülök, hogy írtál, mindig meglepődöm, ha nagy ritkán e kihalt tájra vetődik valaki, és azt is öröm tudni, hogy nem voltam egészen egyedül. Ha időnként eszembe jut ez-az, fellapozom, ilyenkor kicsit úgy érzem magam, mint valami szellem a saját múltamban. De hát igen, eltelt 7-8 év -- ha innen nézzük, nekem is volna mit bepótolnom. Az írásoknak jobbára személyes okok vetettek véget (anonimnak szántam, és nem örültem, amikor egyszercsak nem lett az), ha alkalomadtán elmerengek ezeken az időkön, el tud szomorítani, hogy ma már legfeljebb szennyet hányok a nagy szemétdombra, azt is minek.
Koncertekre az utóbbi években ritkán járok, de a zene iránti rajongásom megmaradt akkori állapotában (legalább ez), a kaposvári fesztiválon pedig minden évben ott vagyok (a nem múló, felszabadító és izgatott élmény, valahányszor megérkezem!), ha az utóbbi időben csak 2-3 napot is.
Mostanában főleg a film a szenvedélyem, az is a zenéhez hasonló magányos elfoglaltság, szóval azért van, ami nem változik.

Szia! Köszönöm válaszod, viszont örülök, meg annak is, hogy még ilyen élményeket tud adni Neked a jó öreg, hamarosan a 10. évét betöltő Kaposfest. (Nekem a legutóbbinál hiányérzetem volt, összességében nem tetszett annyira. De lehet, hogy csak túl fáradt voltam azon a héten.) Kíváncsi vagyok, vajon DVOŘÁK: A-dúr zongoraötösét hallottad-e, ha igen, mi a véleményed róla?
A válaszod első részével kapcsolatban: egy halom dolog kavarog a fejemben - neked vigasztalásképp, mondjuk - de nem tudom, mit illik, lehet még egy ilyen platformon írni. Meg hát azt se tudom, mennyire emlékszel rám, a 2011-es fesztiválról? Ezért a félreértések elkerülése végett szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved, vagy időd efféle múltba révődések irányába tett eszmecseréket folytatni e-mailben? Persze, csak ha nem zavar. Üdv: Máté