Ma is eltaláltam a Muzsikáló délután rejtvényét, és ma ismét nem nyertem, de most már nem bánom. :-D Ellenben a feladványról... szóval ma megint a zeneszerzőt kellett kitalálni egy zongoraszonátához, aki ezúttal Schumann volt, a darab pedig az op. 11. fisz-moll zonogoraszonáta. Van pár holmim otthon Schumanntól, a mindenféle szenen-ek, fantáziák, etűdök, és még egy szonáta is, de nem ez, ám viszonylag ritkán hallgatom, mert túl rapszodikus a gyűjtemény a hangulata. Nem akarnám mondani, hogy "semmire sem jó", de ha az ember olyan, hogy szeret hosszasan elmélyedni ugyanabban a relatíve homogén érzésben... szóval ilyen lévén inkább ahhoz tudom hasonlítani, ha mondjuk irányított meditáció közben a mediátor bizonyos (nem determinisztikus) időközönként egyszercsak elmesélne egy ordenáré trágár viccet. 

Azonban ez most teljesen mindegy, mert arról van szó, hogy a Muzsikáló délutánban a fisz-moll Schumann-szonáta harmadik-negyedik tételét adták ma, amely végül is azon viszonylag ritka élmények közé került be, amely köznyelven nagyjából úgy hangzik, hogy "hát ez meg wtf...!". Ha nem mondják, hogy a nyolcszázas évek elejéről van szó, biztos valami későromantikus oroszra tippeltem volna -- és utólag jöttem rá, hogy ez a fisz-moll nagyon hasonló érzés Rahmanyinov op. 23. no 5. prelűdjéhez, amitől meg kell őrülni. Őszintén szólva nem vagyok képes pontosan meghatározni a rokonság mibenlétét, de a kettő markáns karakterét nagyon közel érzem egymáshoz. Kíváncsi vagyok, vajon más is így-e...? Well, tessék, blogtörténelmi mérföldkő: mindenki érezze felszólítva magát, hogy meghallgassa és megírja!:-)

Szóval a Schumann fisz-moll harmadik tétele: 

 (egyébként a negyedik tétel is zseniál:-)

És Rahmanyinov op. 23. no. 5. (az én kedvenc felvételemben):