Van egy haverom, a Miklós, akinek anno a főiskolai újságban külön rovata volt, a Miklósoldal, ami minden műfajon kívül állt, a srác egy teljesen egyedülálló idióta, zseniszerű vonásokkal és akkor még óriási, drótos tapintású ősemberszerű hajzattal és arcszőrzettel. A Miklóssal úgy lettünk barátok, hogy váratlanul beállított az első IPM elmebajnokság döntőjére, ahol ex-Attilával nyomultunk a bajkál-tavi expedícióra, amit persze nem sikerült megnyerni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Miklós, aki önszorgalomból és kváziismeretlenül irkált nekünk az újságba, megjelent az Arany János utcánál a döntő előtt, ahová a cimborákatt hívtuk.

A kék csapat voltunk, és velünk együtt minden szurkolónk kapott egy-egy kék színű elmebajnokságos pólót. A Miklós valamilyen furcsa okból nagyon megkedvelt minket, és az IPM-es pólóját nevezte ki ünneplőnek, és ettől kezdve jeles alkalmakkor (mint fesztiválok, nagyszabású bulik, tavaszi és őszi túrák, szerkesztőségi évzáró bulik) mindig ezt viselte, míg egy ilyen neves alkalommal a biztonsági őrök le nem tépték róla néhány gyomorszájöklözés és pofon kíséretében. Mondta a Miklós, hogy sajnálja ugyan az ünneplő pólóját, de nem bánja, mert méltó véget ért.

Van nekem a szent gólyatáboros pólóm, amit kisgólyaként kaptam 2002-ben, és amit sosem viseltem ugyan, mert fehér, és amúgy sem hordok pólót, de azért nagy becsben tartogattam, hogy majd öregkoromban elővehessem nézegetni. Aztán két éve mégis abban festettem a dunakeszi házat, mert jólesett. És lettek rajta kék, bordó, zöld és sárga festéknyomok, amikkel már sokkal jobban nézett ki a maga tróger módján. Tavaly ősszel festettem benne a mostani lakásomat is, és még több festéknyom lett rajta, amitől nem nézett ki jobban, de a múlt nyomát hordozta, és ez tetszett. Aztán nemrég gondoltam egyet, és szanálásra ítéltem, mert valójában tényleg elég szarul nézett ki, és festésen meg falcsiszoláson kívül már úgysem lehetett másra használni. Nos, ma az egykori szent gólyatáboros pólómmal takarítottam ki a budit. Hát így múlik el a világ dicsősége. Miklósnak nem mondom el.