Ma délelőtt, amikor bementem dolgozni, meg akartam írni, hogy csak mostanában láttam, mennyi csinos, sőt mennyi szép egytemista srác van a világon. Gyönyörűek, némelyik, gondoltam. Aztán arra gondoltam munkába menet, miközben reggel ezek a mindenféle egyetemista srácok jöttek szembe, hogy azt is gondolhatnám, hogy mennyi, de mennyi időt szántam arra, hogy őket észre sem vegyem. És mindebből a sok évből, mindebből az a kelletlen köszönés maradt mindössze, ami ma este.