Richter képes azt megtenni, hogy minden egyes hangot épp csak egy milliszekundummal később tesz oda, mint a tempó diktálná, s ettől az egész valahogy soha véget nem érő, öröklétszerű, kezdet nélküli misztikus végtelenséggé válik.

Csak értené az ember, hogyan tartja eközben mégis meg a basszusban a tempót.

Egyfolytában szeretném hinni, hogy megsemmisültem, és végül rájövök, hogy valóban megsemmisültem. Az üresség és az elviselt elviselhetetlenség emlékeztet s szavatplja.

Eyszercsak majd elkezdem hinni, hogy újra vagyok, gondolom. Vajon mi emlékeztet s szavatolja majd.