Ma van épp egy éve, hogy valaki valahogy így gondolta. Egy pénteki nap volt. Én csak odaléptem, és letettem a borospoharamat. Elővettem egy cigarettát, rágyújtottam. És aztán csak belenéztem a szemébe. És ő valahogy így gondolta. 
Délután elzarándokoltam oda (azt hiszem, mindenkinek lehet egy oda), ahol ezután sokszor gondoltuk így együtt. Ahol nagyon, nagyon hosszú ideje nem jártam. Már akkor folyt a könnyem, amikor befordultam a sarkon. 
Leültem ugyanoda az őszi színekbe, és a hegedűpartitákat hallgattam. És aztán csak ott jártam megint egy kicsit.