Kijött ez az új Quimby-kisalbum, és félve arra gondoltam: öregem, ez szar. Bár a legutóbbi album klasszra sikerült, kreatív megújulásra képesnek mutatkozott a banda, volt még mit mondania, nem véletlenül kaphatta a kilégzés címet. Mintegy: kifújt.

Ez az "Ajjajjaj" című jelenség tulajdonképpen kiábrándító. Már a címe is, ami egyben a refrén fele, olyan, mintha csak a Kiss Tibi egy stokin üldögélne a kockás abroszon gőzölgő húsleves mellett, és azt gondolná: ajaj, bazmeg, most mihez kezdünk?? És akkor a nagymuter azt mondja, egyél szépen, kisfiam, mert kihűl, ő meg eszik, aztán leül a nappaliban a szőnyegre dominózni, és ha olyan helyen élnénk, akkor pattogna a kandallóban a tűz, és a Kisstibi arra gondol, jaj de szép is az élet, csak szeretni kell, gyerekek. Ami príma, örülünk, hogy jól vagy, Tibi, de három év után ezt megírni, amit gyakorlatilag még a Ganxsta Zoli is megénekelt már, na ne viccölj, e!

Nem hiszem egyébként, hogy teljesen komolyan gondolta (ha mégis -- annál rosszabb). Tény, hogy nagyon fülbemászó a dallamka, de zeneileg mintha nem is próbált volna a korábbi színvonallal versenyezni, egy picit mintha a Diligramm kedves, bájos dallamossága köszönne vissza, de hiányzik belőle az az intimitás, és a szöveg és a zene között feszülő ellentét, az a szöveget a dallam bájával feloldó briliáns érzék, ami akkor annyira szerethetővé tette a szendvicsembert. A refrén női popvokáljától egyenesen a hányinger kerülgeti a kedvetlen hallgatót.
A szöveg szinte közhelyes, méltatlan, egyetlen erőssége a kitűnő ritmikája, dinamikája. Az unatkozó zseni kínjában, mindenen túl már csak ezzel játszogat.

Az albumon lévő többi számról csak azért nem szólok, mert azok egyáltalán szóra sem érdemesek, többszöri hallgatás után sem emlékszem rájuk. Az angol vonalat pedig egyáltalán nem értem: itt vannak ezek az arcok, akik olyan fantasztikus módon használják csodás nyelvünket, hogy az már gyönyörteljesen fáj -- mi a flitteres lófaszért kell ez az angolososság?

Mindezt nagyon szomorú volt végiggondolni, és annyira kétségbe estem, hogy Esztert kérdeztem róla, akivel bár évente ha egyszer beszélünk, olyankor is msn-en, és ehhez hasonló furcsa apróságokról, de attól még tudom, hogy ilyen kérdésekben lehet rá számítani. Azt mondta, sajnos egyet kell értenie, bár abban bízik, hogy ez  csak valami kísérleti lemez, és ezután jön ki majd - mindenki megkönnyebbülésére - az új, klassz album, de végül ő is csak annyit mondott: *naiv*. Lehet, hogy a Quimbynek hamarosan ki kell mondania: "semmi többet nem tudok elmondani. Kérem, kapcsojjaki!" És szar ez, nagyon, de inkább kopjanak le tisztességesen, menjenek bárzongoristának, költőnek vagy bohócnak, minthogy végignézzék és végignézessék saját vergődésüket.

Persze, ezt csak én mondom. Ki tudja.