Óó de, azért mégis tudom, hogy mi van. Ha minden igaz, akkor holnaptól remélhetőleg egy ilyen überfejhallgató remélhetőleg boldog tulajdonosa leszek. Múlt szerda óta gyakorlatilag naponta hívogatom a szerencsétlen kereskedőt, és képességeimhez mérten udvariasan érdeklődöm a kis rendelésem hogyléte felől, de ma, ma végre közölték, hogy megérkezett!, és hogy holnap megkapom. Nem lepődnék meg, ha reggel hétre bemennék és körömrágva-dobolva várnám a motoros messiást. Feltankolok az összes flacosított cédémmel, és ahh, milyen nap lesz!!:-D

Először azt gondoltam, hogy a fejhallgató csodaképessége az, hogy a csöndet sugározza, de rájöttem, hogy tulajdonképpen nem, hanem a külső hangokat semmisíti meg. Ahogy üldögéltem a kis páholyomban, elgondolkodtam, milyen lenne, ha valóban csutkára lecsavarhatnám az irodai potmétert, és minden ugyanúgy menne tovább, mint eddig, csak megszűnne minden hang. Mint egy silent discóban, ahogy mászkálnak meg táncolnak az emberek, látod az arckifejezéseiket, a gesztusaikat, de semmit, de semmit nem hallasz. Mint egy siket házibuli. Az én szomszédaim is biztos erről álmodoznak, muhaha.

Ah, nagyon várom már, hogy feltegyem a fejemre, majdnem jobban, mint a Yamahát vártam. Hű, vajon mi lesz az első, amit meghallgatok rajta?:-) Netán a második partita? Vagy a D-dúr zongoraverseny?? Olyan ez, mint amikor betartják a gyereket a szenteltvíz alá. Meg kell szentelni a fülest, hogy hű és örök társam legyen a zene egyházában.:-) Elég nagy kár, hogy az irodai gépekből kispórolták az optikai meghajtót, bár azzal valószínűleg az úgymond "személyes tárgyaim volumene" némileg nőne, pedig a házipatikám meg a többi holmim szerintem már így sem teljes mértékben clean desk policy compliant. Apropó, fel kéne túrnom a barlangomat a Keith Jarrett Kölni koncert-cd után, amit a Klaus nevű manustól kaptam Frankfurtban, mert nem találom, és megőrjít. Az olyan szép, hogy sírni kell rajta, ha egyszer megtalálom, talán megírom.:-)

A hétvégén szentelek egy újabb alkalmat a Jacques Loussier Beethoven hetedik szimfóniás variációinak, de attól tartok, a múlt heti katartikus élmény nem fog megismétlődni. Na persze ki tudja. A jövő héten pedig elvileg érkezik két Gould-DVD-m is, köztük a szhennt Goldberg variációkkal, ami egy elképesztően gyönyörű videó a '81-es felvételről, olvastam is már róla egy-két műhelytitkot, még ki kell rá találnom a megfelelő estét. Legjobb lenne beszerezni addigra egy új tv-t.:-) Hmm.... Jja, és szereztem jegyet Strauss Metamorphosenjére a közeljövőben, az ütni fog!!:-)

A minap egy könyv bevezetőjében, ami a zongorairodalom történetével foglalkozik, éppen azt ecsetelte a szerkesztő, hogy milyen hallatlan népszerűségnek örvend a zongora mint olyan a többi hangszerrel ellentétben, mert nézzük csak meg, egy Rubinstein- vagy Richter-szólózongoraest kizárt, hogy meg ne töltse a nézőteret. Hogyan?, gondoltam, visszalapoztam az első oldalra, és látom, hogy a könyvet '72-ben írták. Hehh, gondoltam magamban a metrón, és elmosolyodtam.